Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Könyvismertetés - Raymond B. Fosdick: Die Geschichte der Rockefeller-Stiftung (Szodoray Lajos)

lalkoztak az igen elterjedt malária leküzdésével is, ezzel kapcsolatban vizsgálatokat végeztek az egyes Anopheles-féleségek közvetítő szerepére vonatkozóan is. Ezeknek a küzdelmeknek során került a közegészségügy előterébe a megelőzés gondolata is, amelynek elősegítése céljából 1916ban felállították a Nemzetközi Hygiene Intézetet, amelyet ezután az egyes nemzeti, hasonló célú intézetek felállítása követett. így Európában is több, mint tucatnyi nemzeti intézet felállítását és megszervezését támogatta az alapítvány, a Budapesti Országos Közegészségügyi Intézetet is. Ezek az intézetek tartottak kiképzést és továbbképzést a prophylaxis szemléletét magukévá tevő hygienikusok számára. A később F. Russel orvosezredes által irányított Kórtani Osztály véleménye az volt, hogy a tudományos kutatásnak és a gyakorlati tevékenységnek együtt kell haladnia. így volt ez a sárgaláz elleni küzdelemben is, melynek során ebből a rettegett betegségből kis területre szorítkozó, sporadikusan előforduló betegség lett. Hasonló irányú megelőzési munkák folytak világszerte a kiütéses tífusz, az influenza és a tuberculosis leküzdésére is. Különösen eredményesnek látszott a dr. Sawyer által kidolgozott sárgaláz elleni vakcina. Ez a legyengített törzs került alkalmazásra az egész világon és több millió egyén beoltása után csak szórványosan kerültek észlelésre sárgaláz fertőzések. Amikor 1948-ban Panamában újabb sárgalázjárvány lépett fel, rövid időn belül "250 000 adag vakcinát adtak a fenyegetett lakosságnak és ezáltal sikerült a járványt rövid időn belül megszüntetni. 1930-ban egy Afrikában honos Anopheles-féleség jutott el az egyenlítői Afrikából Brazíliába, ahol Dr. C. Shannon a Rockefeller-alapítvány orvosa felfedezte és röviddel ezután Brazília megfelelő részén malária-epidémia lépett fel, mintegy 100 000-nyi megbetegedést jelentett. Ez az Anopheles-féleség volt az Anopheles gambiae, mely különösképpen emberi vérrel szeret táplálkozni. Dr. Soper vezetésével 2 000 orvos és technikus vett részt az ott megindított küzdelemben, akik Chinint és Atebrint osztottak szét a veszélyeztetett lakosság között, míg a veszélyes szúnyogfajták irtását a közben beállott esős időjárás akadályozta. A technikusok kifüstölték a járműveket, hogy a velük utazó Anophelesek elpusztuljanak, a keletkezett pocsolyákat párizsi zölddel kezelték, a lakóházakat pedig rovarirtó vegyszerekkel fertőtlenítették. így a küzdelem nagy nehézségek és számos sikertelenség között folyt. 1939. december végére már Brazíliából is sikerült az odaszökött Anopheles-féléket kiirtani. Három évvel később egy Dakarból jövő repülőgépen öt élő Anopheles gambiae jelenlétét fedezték fel, ezért a repülőtereken is megfelelő óvóintézkedéseket léptettek életbe. 1942-ben már Afrikában folyt az Anopheles-féleségek elleni hadjárat és részben a Nílus völgyében, részben Észak-Amerika egyéb részein folytatta Dr. Soper 4000 főnyi egészségügyi seregével a küzdelmet. Végül 1945. februárjában még az esős időszak alatt sem sikerült kórokozó szúnyogfajtát találni ezen a vidéken. A Rockefeller-Intézet igen sokat foglalkozott megalakulásától kezdve Kína egészségügyével, különösen Gates, aki régebben ezen a területen