Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Könyvismertetés - Raymond B. Fosdick: Die Geschichte der Rockefeller-Stiftung (Szodoray Lajos)

misszionáriusi tevékenységet folytatott, befolyására következett be ez a fejlődés. A hagyományos kínai gondolkodásmód miatt legalkalmasabbnak az orvostudomány látszott az induktív gondolkodásmód elterjesztésére. Az előzetes tárgyalások alapján megállapították, hogy ilyen egyetem székhelyéül Peking és Sanghai kerülhetnek szóba, továbbá azt is, hogy az egyetem nyelve angol kell, hogy legyen, mivel modern orvosi irodalom kínai nyelven akkor még nem létezett. A ChinaMedical Board kialakítása után egyre nagyobb számban küldtek tanulmányutakra miszszionárius orvosokat a legkiválóbb amerikai orvosi fakultásokra és a később megalakításra került Union Medical College jövendő orvosait is ott képezték ki. 1915-ben Buttrick, Flexner, Welch és Gates öt hónapon át tárgyaltak a helyszínen az orvosi fakultás felállításáról. Megindult az építkezés is, melyet 1921-ben fejeztek be; több mint nyolc millió dollár költséggel készült el a laboratóriumi, elméleti intézetekkel jól ellátott orvosi fakultás, melyen a tanítás 67 oktatóval és 140 hallgatóval indult meg. Ekkor az oktatók 25%-a volt kínai, a többi a világ minden részéről került a fakultásra. A későbbiek folyamán is számos külföldi professzor látogatta meg az intézetet. 1928-ban az intézmény kivált a Rockefeller alapítványból és önálló testületté China Medical Board Inc. lett. A II. világháború folyamán a japánok vették birtokba ezt az intézményt és a háború végén a felszerelésétől jórészben megfosztott intézmény nagy nehézségekkel küzdött és a Rockefeller-alapítvány újabb tízmillió dollár juttatásával tette lehetővé további működését. Kétségtelen, hogy a Peking Union Medical College három évtizedes működése folyamán nagy hatással volt Távol-Kelet orvostudományára és Kína szellemi életét is nagymértékben befolyásolta. így elsősorban az itt képzett oktatók kerültek a hét további kínai orvosi főiskolára. 1947-ben már az oktatók nagyrésze kínai nemzetiségű volt. A könyv 8. fejezete foglalkozik a Rockefeller-alapítványnak az amerikai orvosképzés előmozdítására irányuló munkájával. Á. Flexner 1910ben személyesen látogatott meg az Egyesült Államokban 155 orvosiskolát és ezek között alig egy tucatnyit talált, amelyen az orvosképzés megfelelő színvonalon folyt. Legtöbbje helyi orvosok véletlen társulásából került megalakításra és nélkülözött minden fontos felszerelést. Ebben az időben még a felvétel követelményei is igen minimálisak voltak legtöbb helyen. Ilyen volt a helyzet Á. Flexner 1910-ben megírt jelentése idején. Ennek hatására Gates, Welch és Flexner programot dolgoztak ki az orvosképzés megjavítására, mely egyrészt a megfelelően működő orvosi iskolák további segítésében és olyan professzorok alkalmazásában állott, akik minden idejüket az oktatásnak és kutatásnak szentelik és magángyakorlatot nem folytatnak. Nagy összegeket juttattak a Baltimore-i John Hopkins egyetemnek az orvosi fakultás továbbfejlesztésére és új szakokkal való kiegészítésére. Ezek az intézkedések nagy változásokat hoztak létre a korábbi fakultások szerkezetével és életével szemben. Csakhamar további orvosi fakultások kaptak összegeket hasonló változtatások keresztülvitelére. Ez a modernizálás számos elégtelen