Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Gyalai Mihály: Adatok a Margitsziget gyógyfürdő-történetéhez

„Az az egyedüli hely — itta, — ahol a főváros lakója friss levegőt kaphat közelben, a Margitsziget, Az már való, hogy ily felséges, szinte tündérinek mondható hellyel kevés világváros dicsekedhetik. De ez az alantibb rétegnek nagyon is elegáns és drága. Nagy szerencse, hogy ilyen is van egy a módosabb, finomabb közönség számára, de a nagy tömegnek, a közönségesebb, alantibb rétegnek, mely a fűben hemperegni, fesztelen mulatni szeret és pedig olcsón vagy épen ingyen, nem alkalmas. A főváros lakossága közül oly egyszázadrésznek áll módjában a nyári hónapok alatt hűvös fenyvesek, havasok aljába vonulni; a többi 300 — 400 ezer ember is megérdemelné, hogy számára egészséges levegőjű kirándulási helyekről gondoskodjunk." A Margitszigetről mint szórakozóhelyről a külföldiek is elismeréssel írtak. Télen a sziget teljesen kihalt; ott csak a felügyelő, a főkertész, a pénztáros, az ellenőr és még alig néhányan laktak. Ők viselték ilyenkor gondját a szigetnek, hogy azt az árvizek és a jég elől megóvják, 1883-ban a sok vidéki vendég mellett, számosan érkeztek külföldről, különösen Berlinből. A múlt század nyolcvanas éveinek közepén a Margitsziget már megfelelő kényelmet is biztosított. Csinos, hűvös lakások álltak a vendégek rendelkezésére. Fényes estély eket tartottak és tűzijátékokat rendeztek. Az olvasótermet valamennyi jelentősebb hazai és számos külföldi hírlappal látták el. Itt találkoztak az ország előkelő társaságai. Jeles orvosról és saját gyógyszertárról gondoskodtak. A felügyelőség előzékeny magatartást tanúsított és a személyzetet a legnagyobb tapintatra oktatták ki. Egyszóval a Margitsziget a messze földön híres mintafürdő rangjára emelkedett. 1885 május és június hónapjaiban 60 313 látogató, köztük 411 fürdővendég fordult meg a szigeten. Természetesen az akkori idők álerkölcsei megkövetelték, hogy a fiatal párok csakis a „garde" társaságában tartózkodhassanak ott. A riporter azonban megemlítette, hogy a megértőbb mamák a fiatalok mellett „elbóbiskoltak". Jellemző az akkori idők elménckedésére az a padra írt krétaszöveg, amellyel egy „furfangos" udvarló igyekezett távoltartani az illetéktelen padfoglalókat: „E pad mögötti bozótban kígyók, szúnyogok és tótok tanyáznak !" Az elriasztó szövegben helyet kapott a nemzeti szupremációnak oly gyászos eredménnyel járt vallása. A Margitsziget látogatottsága tehát csupán a polgári társadalom térfoglalását jelentette. A külföldi figyelmes látogató beszámolója ugyanakkor már mélyebbre lát. Pierre Julien abbé, aki meglátogatta a Régészeti és