Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Gyalai Mihály: Adatok a Margitsziget gyógyfürdő-történetéhez

Szépművészeti Múzeumot, Budapest palotáit és lelkesedett a város szépségein; a Margitsziget nagyvilági élete mellé odaállítja a népesség nyomorát. És valóban ez az ellentét és ennek ellentmondásai voltak a született nagyváros fő jellemvonásai. Ugyanakkor a szigetről kiadott hivatalos kiadványok a szigorúan kifogástalan tudományosság jellegével bírtak: Ver zár Ágoston a szigetről, mint gyógyfürdőről mondta el véleményét, Zsigmondi Vilmos annak földtanát elemezte, történeti vázlatát pedig Tör s Kálmán és Őry György állította össze. A kor társadalmi hátterét, a szociális viszonyokat sem ismertette, az az akkori idők lelkiismerete előtt egyáltalán fel sem merült. Ezért mond többet a külföldi, még ha abbé is volt. A történelem szakadékai felett való támolygásnak iskolapéldáját nyújtják a Concha Károly féle cikkek, amelyekből mindig pontosan lehetett értesülni a főherceg magánéletéről és azt is megtudhatjuk, hogy 1880-ban a kedvelt krikett játék folyt a felső körök margitszigeti tartózkodásai alatt. És ismét az ellentétek : a német szerző a szigetet körülvevő környezetben észreveszi és alapos pontossággal leírja a kialakuló gyárvárost, míg a társaságbeli magyar úriasszony beszámolója a mondén ömlengésekben keresi a sikket. 1890 nyarán újabb csapás érte a szigetet, a Duna kiáradt és ott minden a víz alá került. Az ár a Ferenc körútig hatolt és Újpesten is sok kár keletkezett. Az árvíz idején a Margitszigettel kapcsolatban mindenki tehetetlennek bizonyult. A helyreállítási munkálatok azonban nyomban az ár elvonulása után megindultak. 1891-ben a margitszigeti fürdőt már a főváros egyéb fürdőivel együtt ismertetik és hirdetik. Úgy látszik, ekkor már illetékes körökön belül nyilvánosságra jutott József főhercegnek az a szándéka, hogy a szigetet értékesíteni akarja, amiről a nagyközönség csak az 1894. évi sajtóközlésekből szerezhetett értesülést. 1892-ben újabb árvíz közeledett. A két évvel azelőtti események hatására a fürdővendégek a szigetről pánikszerűen menekülni kezdtek és oda csak a veszély teljes elmúltával, június végén szállingóztak vissza. Ekkor ismét szükségesnek látszott egy újabb színes ismertető kiadványnak a külföldi megjelentetése, amely — egyebek között — a sziget forrásainak, fürdőépületének, szállodájának és vendéglőjének ismertetésén túl, még a szigeten volt egykori török háremről is megemlékezett. Ezekben az időkben egymás után szóltak hozzá a sziget közérdekű jelentőségű