Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Gyalai Mihály: Adatok a Margitsziget gyógyfürdő-történetéhez

Az árvizek egyébként komolyan aggasztották az illetékeseket. Már 1847-ben felhívták a figyelmet arra, hogy a Duna elmosással fenyegeti a pesti partot és az egész Margitszigetet. Ennek veszélye ellen malmok, telelők, jégtörők építését, továbbá a pesti part kikövezését és kőgáttal való ellátását szorgalmazták. Ebben az évben meghalt József és a sziget az új nádorra, István főhercegre maradt, aki pazar örökségével — a Duna gyöngyszemével — nem sokat törődött. Hogy az azzal járó gondoktól megszabaduljon, bérbe adta azt. 1849 júniusában Kossuth Lajos rendelete a szigetet a pesti és budai népnek engedte át. Ez a humánus intézkedés természetesen osztatlan örömet keltett volna, ha a magyar szabadság ügye el nem bukik és az elhatározás nyomán a Margitsziget véglegesen a népé marad. Sajnos pár hét múlva visszaállt a régi „rend" és a szépséges hely ismét csak a kiváltságosaké lett, azoké, akik a viszonylag magas költségeket meg tudták fizetni. A bájos Margitszigetet 1854 nyarán teljesen újjárendezték. A következő esztendőben az új bérlő az átalakított szigetet megnyitotta a polgári közönség számára. Ekkor már rendszeres hajójáratot is szerveztek, amely menetrendszerűen közlekedett Buda, a sziget és Pest között. Egyidejűleg csinos vendéglőt is létesítettek, amely jól jövedelmezőnek bizonyult. Az üzleten felbátorodva, a bérlő úgy érezte, hogy már megszorításokat is tehet. 1857-ben nyári mulatóhelyként csak a központi Pávaszigetet tartotta fenn és a publikumnak, amelyet a többi helyről kirekesztett, így csak a füvészkert és a Schuch-vendéglő maradt meg. 1860-tól ismét rendezési tervek születtek, de azok megvalósítása az addigi keretek között és bérlői mentalitás mellett semmi reménnyel nem kecsegtettek, bár a sziget gyakran kiemelkedő kulturális vonatkozásban is említésre méltó események színhelye volt. 1863. július 24-én például Wagner Richard tiszteletére rendeztek ott jól sikerült majálist. A József nádor által a mocsaras és ingoványos Margitszigetből varázsolt gyógyparkot István főherceg már kevésbé tekintette szívügyének. 1866ban megjelent a sajtóban a főhercegi uradalom igazgatójának felhívása, amely 1867-től kezdődően ismét bérletet hirdetett a sziget hasznosítására. De nem sokkal később 1867. február 19-én az alig ötvenéves István nádor a Nizza melletti Mentone-ban meghalt.