Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Bálint Sándor: Maróthy István orvos, Vörösmarty diákkori barátja

mindegyik nemzettel tolmács nélkül beszélhessen! értekezhessek, s minél többet kipuhatolhasson. Csak azért tanulta az orvosi tudományokat is, hogy általuk minden nemzetnél, melyet útjába ejt, hasznos szolgalatja által magát keresetté és tiszteltté tehesse, személyét biztosithassa, s hogy nem csak a szegénység kalibái, hanem a fejedelmek palotái is megnyíljanak előtte. Továbbá, hogy a betegségeket és nyavalyákat a természetnek még el nem csenevészett fiaiban vizsgálhassa, s azoknak okaikat és gyógymódjaikat nyomozhassa. Végre azért gyűjtötte s tanulta azon különféle írásmódokat s betűket, melyek ezen jegyzékben foglalvák, hogy utazásai közben bármilly régiségekre s ritkaságokra bukkan, azokat érthesse, meg is magyarázhassa. Nagy volt a vállalat, de nagyobb volt lelkében az eltökéltség és álhatatosság. Mégis szerénysége nem engedé közhírré tenni, szándokát szülein, testvérein, négy vagy öt barátján kívül senki sem tudta célját és elmenetelét. Mint legkedvesebb barátjától, Vörösmarty úrtól búcsúzott utoljára, ki neki emlékül és hogy Ázsiában, hol olly huzamosan szándékozott időzni, a magyar nyelvet el ne feledje, Kisfaludy Sándornak egyik müvét adta ezen alagya kíséretében : Vesszen el aki remeg küszöbén túlmenni, de éljen aki megyén, míg más ezreket álom ölel. Menj te is el könyvem ; lelkem fele gondja veled megy. Másik is elmegy majd, csak te tanyára találj. Ugy hiszem Istenemet, téged meglát szemem egykor, Vagy ha nem is, poromat jó szelek arra viszik. Most menj, aki viszen légy annak híve haláláig, és csak az adhasson vissza kezembe, ne más! Pestről 1824 nyárutóján hajón utazott le Belgrádig, hol a Pasa egy évvel azelőtt tett ígérete szerint, hogy őt Törökországban meghonosítandja, a belgrádi várőrkatonaságnál azonnal orvosi hivatalba lépteté, mellyben háromnegyed évet töltött. Kitűzött célja által azonban útja folytatására ösztönöztetvén 1825 Nyár hóban Konstantinápolyba ment, ahol orvosi tudományát gyakorolván a közönség előtt leginkább csak Magyarorvos név alatt olly hírre kapott, hogy a török kormány 1828-ban orvosi collegiumot állítván Tersánában, abba őt tanítónak és az orvosi tanok kormányzójának hívta meg, s egyszersmind az őrültek háza is rábízatott. Ezen minőségben öt esztendeig szolgálta a török birodalmat. Történt azonban 1833-ban, midőn a Nagyúr az egyptusi alkirály ellen hadat készítene, hogy valami Bernáth nevezetű magyar orvos Alexandriából Konstantinápolyba jött, ki hivatalra kívánkozván, Maróthy Istvánnak mint földijének ajánlatára felvétetett és a Bosphorus partján levő nagy éléstár melletti házba beszállásol8* 115