Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Bálint Sándor: Maróthy István orvos, Vörösmarty diákkori barátja

Mielőtt Maróthy István pályáját bemutatnánk, röviden szólanunk kell arról a szellemi környezetről, amelyben Szegeden nevelkedett. Dugonics Andrásnak, a város híres írófiának őstörténeti regényei (Etelka, Etelka Karjelben, Jólánka) népszerűsítik Sajnovics Jánosnak, a finnugor nyelvtudomány nagy úttörőjének eredményeit, és ráirányítják a nemzet figyelmét a magyarság keleti rokonaira. Ez magyarázza, hogy a szegedi piarista iskola ösztönzésére két kiváló helyi kutatónk is útnak indul : Maróthy és Jerney János. Ez utóbbiról itt természetesen nem szólunk. Más vonatkozásban: Szegednek a hódoltság után sem szakadtak meg a törökséggel való kapcsolatai. A Balkán, így Belgrád is még a porta kezén volt. Sok török kereskedő megfordult ebben az időben a városban. Szegedi hajósok, szekeresek, kereskedők is jártak az oszmán birodalomban. Dugonics András is egyszer hajókirándulást tett Belgrádba. Természetes, hogy törökül Szegeden is sokan beszéltek. Nem tudjuk, hogy Maróthy István és bátyja Mátyás, mikor és milyen körülmények között sajátította el a török nyelvet. Csak röviden utalunk rá, hogy Maróthy Mátyás (1791 — 1850) szegedi mérnöknek az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi Magyar Török Német Szó Könyv és Török Grammatika c. kéziratát. Az íróként is érdemes Mátyás tollából maradt ránk öccsének a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában található kézirata, amelyet néhány ránk maradt levelével együtt most az alábbiakban először közlünk: „Maróthy István — írja bátyja — született Szegeden 1799 tavasz utó 29-én. Atyja Maróthy János, anyja Lovászy Therezia volt. Gyönge testalkata mellett lelki tehetségei kiskorában mutatkoztak már, hajlama tudományos pályára vezeté. Az elemi iskolákat szülőföldén, nyelvészetet s a többit Aradon és Pesten tanulta. 1819-ben bölcselet tanárává koszorúztatott, az orvosi tudományokat pedig 1824-ik évben végzé. Ugyanezen tanulmányai közben magán külön szorgalma által tanulta a német, hellen, romaika vagy újgörög, olasz, franczia, török és angol nyelveket. Utóbb Belgrádban a szerbet, Konstantinápolyban az arabot, perzsát és örményt, Taurisban és Shirásban tanulta az óperzsa, vagyis zend és Pehlvi nyelveket. Zsenge korában ébredt keblében a vágy keletet, az embernem bölcsőjét beutazni, a hajdankor maradványaival megismerkedni, egyúttal a magyar nyelv és a nemzet eredetéről, rokonságáról bizonyos adatokat szerezni. Azért tanulta serényen a sok nyelvet, hogy