Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Bugyi Balázs: Az orvosi fizika Semmelweis korában

adott és alcímében „tanulmány a társadalom fizikájához" címet viselő műve a társadalomtudomány és bizonyos mértékig az orvostudomány érdeklődésének is előterébe került a XIX. század középső harmadában. 1838-ban Quételet a Londoni Statisztikai Társaság folyóiratának megindulásakor a programot adó bevezető közleményben egyenesen leszögezi: „A mai kor eszméinek az felel meg leginkább, ha a beszéd képeit a számok adataival összevetik. Lehetetlen nem látni, hogy mennyire elvész a hitele azoknak az elméleteknek, amelyek a priori felfogásokon alapulnak és ... ma már ott tartunk, hogy a társadalmi tudományokban a megbízhatóan észlelt és módszeresen csoportosított tényekből kialakított megállapításokat lehet csak elfogadnunk." A társadalmi stb. jelenségek matematikai meghatározása és értékelése terén fellépett érdeklődést fokozta az orvosi fizikának a XIX. század második harmadában megindult fellendülése, főleg a német nyelvterülethez tartozó országokban. Julius Robert Mayer (1814— 1878) 1842-ben teszi közzé akkor még sokat vitatott — mai természettudományunknak mintegy alappillérét — képező nagy munkáját az energia megmaradásának az elvéről. Ót követően és vele egyidejűleg a berlini egyetem falai között egy határozottan materialista orvosfizikus-fiziológus csoport alakul ki, amelynek ismertebb tagjai Emil du Bois Raymond (1818—1896), Hermann v. Helmholtz (1821— 1894), Carl Ludwig (1816—1895) voltak, tagadják az „életerőt" és az emberi és állati életfolyamatokat tisztán fizikai és kémiai jelenségekre kívánják visszavezetni. Ezen magukat „organikus fizikusoknak" nevező kutatók körül csoportosulnak az élettan, de ezen túlmenően az orvostudomány haladó erői általában, így pl. az akkor még határozottan materialista forradalmár, szocialista Rudolf Virchow (1821 —1902) is. Érdekes módon ez az organikus fizikus, képzettségükben orvoskutatók — amelyet Cranefield az 1847-esek csoportjaként jelölt meg — alakítja meg Berlinben 1845-ben a német fizikus társaságot, amelynek így nem a fizikusok, hanem a progresszív világnézetű, harcos materialista szemléletű orvosok — elsősorban fiziológusok — voltak a megindítói. Ez az orvosi csoportosulás 1847-ben pedig szinte harci programjában megkívánja az orvostudományból, de ezen túlmenően általában a természettudományból minden