Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Bugyi Balázs: Az orvosi fizika Semmelweis korában

misztikus tényezőnek az elűzését, a valóban természettudományi alapokon nyugvó medicina megteremtését. A Semmelweis-korabeli bécsi orvosi körökre ez a Berlinből kiindult, de valamennyi német egyetemen rövidesen megnyilvánult és meggyökeresedett, határozottan materialista, progresszív orvosi irányzat az 1840-es évektől kezdődően nagy hatással volt. A misztikus értelmezések megtagadása, a valóban természettudományos szemlélet megvalósítása egyrészt, másrészt a saját megfigyelésen alapuló, számszerű tények meghatározására törekvés a bécsi orvosi körökre is erősen hatott. Bécsben is megindultak a demográfiai kutatások és talán éppen ezek során készítették el a bécsi szülészeti intézetek 1820 körüli időktől kezdődően a halálozási statisztikáikat. Ennek a szemléletnek érvényesülését jelenti a megbetegedési statisztikák vezetése és értékelése is. Semmelweis, amidőn felismerte Kolletschka professzor boncolása során a gyermekágyi láz és a sepsis közötti szoros összefüggést, illetőleg pathológiai anatómiai azonosságot, nem elégedett meg egyetlen boncolt eset értékelésével, nem tartotta kielégítőnek néhány sectio alapján a következtetések levonhatását, hanem a megbetegedési és halálozási statisztikák számszerű adatait is igen kimerítően feldolgozta és értékelte. Semmelweis tehát nemcsak a humanismusában, nemcsak kórbonctani megismerésében és szülészeti ténykedésében, hanem megfigyelésének esetleges szubjektivitásából származó hibák kiküszöbölhetését biztosítva az objektív számszerű meghatározások bevezetésében, a quantitativ kutatási methodika alkalmazásában is kimagaslót teremtett, így Semmelweisnél nemcsak a felfedezés forradalmi jellegét, hanem a felfedezés kidolgozásának, methodologiájának újszerűségét és fontosságát is értékelnünk kell. Megítélésünk szerint etikai tekintetben is mintaszerű és követendő Semmelweis kutatási methodikája, amennyiben az orvostudomány történetében tudomásunk szerint ő volt az első, aki saját kórházának kezelési módját számszerű adatokkal bizonyítva találta rosszabbnak, a betegre nézve károsabbnak, mint a szomszédos intézmények therapiáját és a kétségtelenül fennálló hibát nem misztikus tényezőkre, nem külső hatásokra, hanem saját tevékenységükből származó hibákra és hiányosságokra igyekezett visszavezetni, ezzel is példát mutatva a tudományos kutatás módszertanát tekintve.