Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

császár szövetségét a bolgárok ellen. Árpád a fiait küldte el harcosaival a bulgárok elűzésére. Bölcs Leó azonban a hátuk mögött kibékült a bulgárokkal s a magyar harcosok sietve haza akartak térni, de közben a besenyők a hazájukban maradt magyarságot nyugat felé üldözték, csupán kis része maradt vissza — szétszakítva — míg a nagyobb rész Árpád vezetésével elérkezett a Kárpátok tövébe. Az ismertetett vázlatból csupán arra akarunk rámutatni, hogy milyen bonyolult kérdés ez és milyen apró mozaikokból kell összeállítani az egész kérdéses történeti folyamatot. Ezekből a távoli ködbe vesző ősmagyar időkből csupán kiváló nyelvészeink által finn-ugornak elemzett szavakból tudunk arra következtetni, hogy az ősmagyarság is gyógyított embert és állatot a maga módján. A szavak egy része tiszta finn-ugor, más része a vándorlás folytán a türk és indus eredetű népektől felvett kifejezések* Egész terjedelmében nem foglalkozhatunk vele, csupán az ide vágó vagy némiképp szükségesnek látszó szavakból sorolunk fel néhányat :. átok, nyavalya, árt, áld, átkoz, epe, álom, dermed, igéz, íz, jós, ír, kehe, kígyó, kín, lé, lélek, máj, méz, keverék, mocsok, szemét, nyúl, ló, sajó, sajog, savó, sör, süly, szarv, szegfű, szív vagy szü, szőr,szül,, szűz, táltos, tetű, toll, torok, túró, utál, vaj vagy voi, var, vér víz, önhal mind-mind finn eredetűek. A honfoglalás utáni századokban egyre több szláv, utóbb pedig germán eredetű szó keveredett a magyar nyelvhez. Turk eredetűek a következők: bujtorján, borz, boszorkány, kecske, kos, kökény, kökörcsin, kőrisfa, körte, laska, sajt, söpör, szeplő, tályog, tarhonya, torma, tulok, bájol, bűvöl. Baskír eredetű szavaink közül néhány: bölény, köpü, komló, iráni eredetű, a tej és a büdös kifejezés perzsa vagy arab eredetű a sáfrány. Valószínű, csuvas eredetű a sátor és a szőlő. Felsorolásunk természetesen hiányos. Inkább arra kívánunk rámutatni, hogy a népi gyógyításban gyakrabban szereplő szavaink közül melyek ősiek. A szláv szavak a honfoglalás után járultak a magyar szókincshez, viszont úgy az északi, mint a déli szláv népek is meglehetősen sok magyar szót vettek át. Valószínűleg szláv eredetűek a mirigy, csoma, csuma, kifejezések, viszont az „igézés" kifejezés ősi magyar, a szemmelverés a későbbi századok szavai közé tartozik. Mindkettőnek majdnem ugyan az