Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

volt a jelentése: betegséget okozni ránézéssel, rosszakaratú tekintettel. De az „igézés" szó „ige" eredete azt is mutatja, hogy bizonyos „igéket" kellett hozzá mondani. Mindkét kifejezés' végigvonul úgy az állat-, mint az embergyógyítási empíria vonatkozásain, éppúgy sokat szerepelt a XVII. és XVIII. század boszorkánypereiben is. A „hideglelés" egyik legáltalánosabban ismert kifejezés volt már az ősidőkben is. Hideglölés, hidegborzongás, istenhidegje stb. kifejezések váltakoznak. Maga a hideglelés szó, ha nyelvészeti alapon még nem is bizonyítható, minden valószínűség szerint ősi kifejezésünk. A gyakoriságát megmagyarázza, hogy a hideglelés nagyon sok megbetegedés velejárója, főleg — ha tudjuk —, hogy a malária, különböző fajtái szinte endémiások voltak. Magától értetődik, hogy éppenezért az oly gyakori hideglelés egyik legfőbb terrénuma volt a népi gyógyításnak. Ellenszeréül különböző növényi forrázatokat ittak, de ezzel kapcsolatosan sok babonaságot is ismerünk. A sok közül a legismertebb a bodza-borzafa virágja és ága. A bodzafa virágából főzetet készítettek, ezt még ma is szívesen isszák meghűlésnél, hidegrázásnál. Az ágakkal végzett ceremóniák ma már ritkák, de egészen a századfordulóig gyakori babonás eljárás volt, az összehasonlító népi orvoslás alapján úgy látjuk, hogy ez is szláv vagy germán eredetű. A Dunántúlon a hidegrázásban szenvedő ember (mindegy, hogy mi volt a hidegrázást kiváltó betegség) a bodzafa felé fordult és ezt mondta: „Borzafa, vendégnek gyüttem hozzád, hallod-e, ajándékot is hoztam neked: „a hideglelésemet", egyen meg a fénye, ha el nem veszed tülem." Állatok esetében a lovat vagy szarvasmarhát kivezették éjszakának idején a bodzafához és a tulajdonosa mondta el a fenti babonás mondatot (saját gyűjtésem, 1913—1914-ben Répcelak, Csánig, Dénesfa, Beled, Mihályi, Kisfalud). Erdélyben és az Alföldön egy bodzafaágat törtek le, és a patak vagy a folyó vízébe dobták, ezzel a mondással : „Ahogyan ezt a borzafát nem akarom többet látni, lovam vagy tehenem hidegrázását sem akarom látni." (Dr. Kántor Ödön gyűjtése Sárvár és környékén, dr. Boros Vida gyűjtése Erdélyben, Maroshévízen.) A hideglelésnek nevezett betegség (amely lényegében csak tünete valamilyen betegségnek) nemcsak az egyszerű paraszti nép között, uralkodott, hanem a főnemesi és főpapi osztálynál is. Úgy az emberi, 4* 0/