Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

értelmében vett haszonleső kuruzslással foglalkozni, mégis, hogy pár példáját lássuk ennek, bemutatunk egy feljegyzést, amelyet Födelmes István lakóházzal rendelkező vámoscsaládi jobbágy (1811-ben) bibliájának belső födelére írta: „Verradatkor arra ébredtem, hogy mindenemet elállja és megmoccanik agyam veleje. Dagadoz a lábam, szúr a lapickám alatt, fejembe mángúnak, a szivem meglottyant, azt gondoltam, hogy ezt boszorkány-nyomás okozhatja. Rágja valami az agyvelőmet, tekeri az orromat, mintha paprika lenne benne. A fülembe pedig a falu kovácsa üti az üllőt. Azt hiszem az ördög bujt belém, vagy már nincsen bennem, csak ott hagyta rontását. Fakadékos, enyeges az ágyékom, de az állam alatt is van gogyolla. Biztosan tudom, hogy vásárkor beleléptem a boszorkány öntésébe." Liszt Nándor (Gyógyászat, 1908—1909 évfolyamok) a Tiszatájáról sok tapasztalati, még több babonás adalékot gyűjtött össze, amelyek állatgyógyászati történeti szempontból érdekesek. A száraz kórságról, vagyis „tüdőköpisről", „lovak taknyosságárul," újholdkori sántaságáról. Gyakran említi, hogy a Hajdúságban milyen fontos állatgyógyító szer volt a diófalevél főzete. Mézezve, pálinkázva itatták, ha a marha vagy ló köhögött. Dr. Hovorka és dr. Kronfeld német nyelven megjelent összehasonlító népi gyógyászatában is leírja, hogy Hercegovinában és Horvátországban, Szlavónia déli részén, a diófalevél főzetének használata állatoknál egész gyakori, de embernél is alkalmazzák. Az 1852-ben megjelent „Gazdakalendárium": „Fontos tanácsok a gazdanépnek" címen néhány népgyógyító tanácsot ír le „házi barmok" gyógyítására. Pl. „Lónak vagy marhádnak szája ha sebes, enyeges és büdösen csöpög, viola gyökereit fehér ürömmel főzd meg, napjába többször főzőkanálra tekert ronggyal dörgüld ki, használ." Ugyanerre a tünetcsoportra a már említett Böröndy Vendel azt tanácsolja, hogy: „Keserű lapu gyökereit főzd meg, tégy hozzá jó sok mézet, add innya az állatnak." Hertelendy Miklós, ostffyasszonyfai közismert gyógyítóember 1910-ben szerzőnek ezt mondta: „Embernek, állatnak egyaránt biztos szer kellések, bőrenyeg, feketehólyag, zsennyedék ellen a papsajt, de csak a kerekes levelű, herbatinak meginnya, kisgyereket benne