Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

föröszteni, hétszál „se-fü-se-fa" ággal keresztbe, szentelt vízzel minden fürdő után megkenni a sebeket/* A papsajt (Malva neglecta) már Dioscoridesnél is szerepel, mint bőrfertőtlenítő, sőt maga a mályva szó is görög eredetű : malasso-ból származik, ami egyenlő „a puhítani" igével. Ugyanezt leírja Clusius is. íme az akadémikus szerzőknél már ismert gyógynövényből miként lett az évszázadok során empirikus, népi, állati és emberi gyógyszer, és hogyan keveredett hozzá a keresztényi babona. Hasonlót mondhatunk akakukfűre is (Thymus vulgaris), amelyet a görög—római orvosok (Theophrastos), mint illó olajat tartalmazó növényt említenek, állat, ember köhögése ellen inni ajánlják. Később a XVI. század után valamennyi neves herbarium szerzőnk (Beythe, Melius-Juhász, Mattiolus) hasonlóképpen írták le. Gyűjteményünkben sok érdekes eredeti korabeli kézirat van, közülük ismertetünk néhányat. ívnagyságú kézirat teljes négy oldalon. A kézirat szép és kitűnő írás, címe: „Melly által a juhokat akár nedves, akár száraz rühtől mind meg lehet őrizni, mindabból kigyógyítani." „Végy tyukganéjt és a sütőkemencében, amint abból a kenyeret kiszedik, aszald meg annyira, hogy porrá törhesd. Az után szitáld meg és a megszitált porból harmadfél lattot keverj össze egy font sóval, avagy egy fél mázsa sót keverj össze 12 tyúk ganéjporával. Ebből áll ama melegítő tsemege, melyet a mult esztendőben az okos élésről, orvosi tudósításba tanultam. Amaz olaj pedig, mellyen a juhok mind száraz, mind nedves Rühöknek bekenésre rendelem, nem más, hanem a Tégla olaj, amellyel való élését pontig leírom. Szükséges tehát emlékeztessem, hogy jóllehet, aki most leíratott tsemegével és kenettel szorgalmatosan él közönségesen esztendő múlva semmi Rühöt a juhokon nem lát. Mindazonáltal gyakran második esztendőben a kosokon láthat a közösködés által, az anyabirkákon pedig a bárány által, amely anyja méhében megrühösödvén szopása által ismét anyjával közű a rühfoltókat, azonban nem lehetnek ezek már oly nagyok, mint az előbbeniek, sem oly ártalmasak." így folytatja hosszan, végül egy „Arcanumot" ír le a juhok mételye ellen: „Végy három font zöld gálic követ, két font büdös követ,