Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

aki az első világháború utáni években halt meg. A könyv az ő tulajdona volt és elmondása szerint bátyjáé volt, aki Kisfaludy István beledi (Győr—Sopron megye) plébános volt. Kisfaludy István közismert népi ember és állatgyógyító hírében állt, vidékre ugyan el nem ment betegeihez, főleg öreg korában nem, de a múlt század második felében messze földről jöttek hozzá, senkitől ellenszolgáltatást sem pénzben, sem egyebekben el nem fogadott, sőt a szegényebb betegeket megvendégelte úgy, hogy öreg korára szegényebb volt ő maga, mint a szegény betegei. Úgy is halt meg, mint közismert jótevő. A könyvet nőtestvére özv. Süttőné hozta el, halála után. Süttőné elbeszélése szerint, úgy tudta plébános bátyjától, hogy a kéziratot a Kisfaludy-család négy generációja írta — erre mutat az írás minősége is — és plébános bátyja Sümeg környékéről, ahol szülei laktak, hozta magával. Áttanulmányozva a Kisfaludy-család, Károly és Sándor, a költő családfáját, úgy látszik, hogyha egyenes ágon következő férfi családtagok írták, akkor ez a könyv kb. a XVII. századból származik. Darnay, a sümegi ismert muzeológus és gyűjtő személyes elbeszélése szerint (1925-ben) a Kisfaludy-családban, akik Sümeg környékén voltak nemesi birtokosok és katonák, örökletes volt az ember- és állatgyógyítással való foglalkozás. A könyvben sorrend szerint nagyjából a következő növények vannak felsorolva, mint hasznos emberi és állati gyógyító szerek: ördögharapta fű, fecskefű, egérfülfű, Rebarbarum, szent László király füve, nagy keserű lapú, egérfark fű, belénd, bürök, mezei kapor, sásfű, bojtorján, Iytes fű, kislóhere, nagy lóhere, parts fű, Salamon petséti fű, fodorka fű, fekete nadály fű, reppánts fű, vadlen, kapornyak fű, disznó fű, ebnyelvű fű, szapora fű, tyúkhúr, Vénuszköldök fű, förög széna, eperfa, rózsa, cseresnye, fagyöngy, mandulaolaj, kőrisfa, fagyalfa, borzafa, veresfenyő, borsfenyő, szömörkfa, szurokfa, nyárfa, mogyorófa. Miután ezeket 32 oldalon át folytatja, elkezdte az egyes betegségek felsorolását a következő címmel: „Emberi és állati betegségek." A könyv többi részében kb. 100 kéziratos oldalon a betegségek felsorolása és azok gyógyításai következnek. „Hályogról, szemfájás ellen, sérvés ellen, sümölcsről, vérzés ellen, dagadás ellen, ha az asszonyi állat vagy a lányzó szemérme megdagad, az inrándulás ellen, égés ellen, hagymáz ellen, pokolvar ellen, vínum medicorum (orvosságos bor), gyomorszorulás ellen,