Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Sournia, J. C.: Pierre Franco és a reneszánszkori francia sebészet

protestánsok voltak vagy a protestantizmus gyanújában álltak. Párhuzamot lehet vonni egyrészt a reformáció franciaországi előfutárai, a meauxi csoport lelkesítői, az evangéliumi mozgalom buzgólkodói között, akik azt akarták, hogy a szentírás eljusson minden házba, minden társadalmi rétegbe, és ezért népi nyelvekre fordították le a bibliát; másrészt pedig a modern orvostudomány ezen előfutárai között, akik azt akarták, hogy mindenki olvashassa azokat a munkákat, amelyeket tapasztalatukból merítettek, és hogy mindenki hasznukat láthassa. Mutatis mutandis a németországi és franciaországi püspökök éppúgy dörögtek Luther és Kálvin ellen, akik a népi nyelveket használták, mint ahogyan a híres nürnbergi, bázeli és párizsi fakultások Paracelsus, Ambroise Paré és Franco ellen. Az egyetemek hagyománya nem lett volna veszélyes, ha nem igényelte volna magának a hasonlóképpen érinthetetlennek tartott tudományos hagyomány képviseletét. Nos, Franco csakúgy mint Paré megkísérelte, hogy felszabaduljon alóla. Könnyveikben időről időre idézik Galenust, Avicennát, Abulkassziszt vagy Hippokratészi, minden bizonnyal azért, hogy megmutassák, ismerik szerzőiket és van minimális műveltségük, de úgy hivatkoznak rájuk, hogy nem nagyon hisznek benne, és nem riadnak vissza olyan gyógyintézkedések ajánlásától, amelyeket ezek a régiek meg sem említenek. Az új sebészeti igazságnak új nyelvre volt szüksége. Paré és Franco fontolgatás nélkül belevetették magukat ebbe a kalandba. Ha úgy látták, hogy a használatos francia nem elégséges, másünnen kerestek maguknak szavakat; az egyiknél provencalból kölcsönzött szavakat találunk, a másiknál a nyugat-franciaországi nyelvjáráséit; latin, görög vagy arab eredetű szavakat kovácsoltak többé-kevésbé szerencsés franciásítással és vég nélkül sorolhatnám a szavakat, hogy megmutassam, mekkora részük van a mi mai terminológiánk kialakításában mint az anatómia, mind a szimptomatológia, mind pedig a sebészeti technika terén. Paré és Franco nyelvészeti bátorsága — ha szabad ezt a kifejezést használnom — joggal felébreszti rokonszenvünket, A nyelvezetnek a kérdése, amint az a XVI. században felvetődött, megérdemli teljes figyelmünket, mert nekünk is megvan a XX. században a magunk hasonló problémája. Tudományágaink gyorsabban fejlődnek, mint a nyelvezetünk. Az elvont fogalmak vagy a vegyi elemek oly gyorsan 2* 19