Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Szállási Árpád: Az orvos alakja a magyar szépirodalomban I. rész

nek látszó hőseit igyekeztek testközelbe hozni, sodorni serkentő példaként a „puhaságra serényebb" jelenkornak. Minden eposzok őse és felülmúlhatatlan példaképe a homéroszi Mű hősei között közismerten szerepe van az orvosoknak. „Mert hiszen egy orvos vetekedhet száz daliával, Nyílvesszőt, ha kivág s orvosszert hint a sebekre".. Nálunk a „párducos Árpád hadrontó népe" között még alig esik szó a gyógyászokról, pedig munkájukról a honfoglaláskori csontleletek vallanak. A reformkor irodalma még nagyrészt a múlt felé fordul, pedig közéleti óriások mellett, romantikus méretű orvos kortársak is voltak, hogy csak id. Lenhossék Mihály nevét említsük. Eötvös József nagy úttörő irányregénye, A falu jegyzője már felvillant egy orvos epizód szereplőt Serer vármegyei fősebész személyében. Vérbeli chirurgus, szenvedélyesen támadja a homoeopathiát... „dehát mit tesznek a homoeopathák. Adnak e gyomortisztítót, melegítőt, erősítő jalappát s chinât, orvosságot, hogy a beteg izzadjon, s az izzadás ellen antispasmaticumokat, antiphlogisticumokat, antirheumaticumot, aromaticumot, cardus benedictust, rhabarbarát, tartarust, sal mirabile glauberi-t?" További véleménye „az orvosi tudomány feladata az, hogy gyógyítson s kötelességének eleget tegyen; hogy megpróbáljon mindent, mit a gyógyszertárban találhat, s ha maga nem boldogulhat, hívjon össze konzíliumot, míg a beteg meg nem gyógyult"... Mokány sebészünk ez utóbbi szavai mindenkor időszerűek. Első hazai, kifejezetten orvos tárgyú regényt a nagy kor jellegzetes személyisége, Fáy András írta. A regény 1855ben, a Szózat költőjének halála évében jelent meg; Jávor orvos és szolgája Bakator Ambrus címen. Fáy András, a „haza mindenese" — ahogy Szemere joggal nevezte — Világos után a közélettől visszavonultan, csak az irodalomnak élt. Az említett, de alig számontartott regénye (a legújabb Magyar Irodalmi Lexikonból is kimaradt) ma is élvezetes olvasmány. A fordulatos, anekdótázó szellemes írás egyes részeit akár Mikszáth is írhatta volna. Röviden : János orvos a megyei mindenes, esetenként mentőangyal, a kalandokban deus ex machina, hűséges szolgájával, Bakator Ambrussal járja a vidéket. Egyik alkalommal a hegyről üres szánnal lefelé baktató borfuvarosok és a hegyre igyekvők összekaptak, mert egyikük sem akart térni. (Akkor még nem írta elő a menetrend.) Éppen tettlegességre került volna a sor, mire Jávor orvos és szolgája odaértek. A civakodók elé