Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Szállási Árpád: Az orvos alakja a magyar szépirodalomban I. rész

kirakatta Ambrussal az ijesztő sebészi műszereket, jelezvén, hogy a leendő sebesülteket van mivel megreparálni. Volt is hatása, mert a nem éppen színjózan atyafiak verekedés nélkül kereket oldottak. Szerepel még a regényben talált gyerek, akiről kideríti Jávor orvos, hogy egy színésznőnek felcsapott nemesi hölgy törvényes gyermeke, ízes, szép nyelven megírott váratlan fordulatok, Hnkóci gróf, álnok anyós stb. Kár, hogy a nyelvművelés rostáján már régen kihullottak az ilyen találó szavak, mint a lókormányos = kocsis, a hógulya = lavina. Kezdetben a regényt úgyszólván a történelmi regény jelentette. Az oly kiváló társadalmi és lélektani érzékkel megáldott, igazán nagyra hivatott Kemény Zsigmond is történelmi keretet választott, időszerű mondanivalójának. Az idézni kívánt regény címadó főhőse Gyulai Pál, orvos és államférfi egyszemélyben. Ám a történelmi tények kiegészítésével csak részben tekinthetjük orvos-regénynek. Gyulai Báthory István szolgálatában ugyan tábori sebész is volt, azonban elsődlegesen, mint politikai tanácsos vált ismertté. Zivataros történelmünk legszeszélyesebb, egyben legtragikusabb, nagy szerepet betöltő családjának udvarába is furcsa mód került. Saját akaratán kívül belecsöppent a Bekes-féle felkelésbe. Fogaras várának parancsnoka volt, amikor Báthory István foglyul ejti és megkegyelmez neki, E nemes gesztus a Báthoryak iránti feltétlen hűségre kötelezte. A nagy Báthory István „szegénylegényből lett belső tanácshíve" orvosi tanulmányait Pádovában és Bolognában végezte, erre azonban a regény nem utal. A későbbi lengyel király palotaorvosa mégsem Gyulai, hanem a Pádovából hívott Buccella Miklós volt, valamint az Európában került dohány hatásának latin nyelven megverselője, Hunyadi Ferenc. Gyulai, mellesleg Paracelsus egyik magyarországi ellenfele, Báthory István halála után hazatért a „kisded" Erdélybe. A király hagyatéka; „légy hív Zsigmond vajdához tettel tanáccsal és szenvedések közt"... volt a végzete a messzelátó, józan embernek. Némiképpen szellemi őse volt a nagy fejedelem, Bethlen Gábor országóvó, okos politikájának. A „proteusként változó, tigrisbőrbe varrott kaméleon", az epileptikus Báthory Zsigmond sötét udvarában az egyoldalúan törökbarát Báthory Boldizsár hívei hazaárulással megvádolták, ahogy az lenni szokott és lekaszabolták. Kedvenc hasonlatával gyakorta az erdei mókus példáját