Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Grósz István: Szemészeti vonatkozások Shakespeare műveiben

[46/a]. Végül a senium vakságát (szürkehályog?) a hetedik korszakban szépen jelzi a „sans eyes" kifejezés: „Se fog, se szem, se iny — teljes tönkremenés !" [46/b]. Gloster megvakításának iszonyatos jelenetét alighanem egy kis központi színpadon játszhatták le, amely párhuzamos jelenetek rendezésére adott alkalmat; kérdés, mit jelenítettek meg az eseményből annak idején. Cornwall fejedelem a vallatás kapcsán sarkával zúzza össze Gloster egyik szemét, majd a másikat: „Pusztulj, silány kocsonya" — az üvegtestre utalva [47], Gloster egyébként félt attól, hogy Regan kegyetlen körmével előbb utóbb kitépi apja szemét. Ugyanebben a drámában szerepel az önvakítás is : „Ti balga vén szemekl Csak sírjatok még Ez ok miatt: kivájlak...." [48]. Hubert de Burgh, a király kamarása forró vassal akarja kiégetni Artúr herceg szemét, de megkegyelmez neki [49]. Macbeth pedig felindulásában így szól: „Milyen kéz ez? Kitépi a szemem" [50] — a trójai festmény jelenetében Lucretia késével akarja kivájni az ellenséges görögök szemét. E jelenetekkel szemben már tréfásan értelmezendő, amikor Júlia szívesen kikaparná Sylvia szemét, hogy szerelme kiábránduljon belőle [51]. Az öncsonkítás képzeletbeli formájára kell gondolnunk, amint Imogen — Ovidius Metamorfózisai nyomán — szeretettjére gondolva a szem „kötelékeit" akarja elszakítani (szemizmok?): „Ugy meresztettem volna a szemem, Hogy majd kiugrott volna...." [52] A gyermekkori szemsérülések egyik sajnálatosan gyakori alakját példázza Tóbiás, aki parittyát keres, hogy szemen üsse vele Malvoliot [53]. * Gyakran találkozunk az arckifejezés mesteri leírásával: így anyja szemét Coriolanus galambhoz hasonlítja [54], Thersites pedig a 10 Orvostörténeti Könyvtár Közi. 145