Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Grósz István: Szemészeti vonatkozások Shakespeare műveiben

betegségek felsorolása folyamán nyers, azaz véres szemről beszél. [55] Hamlet, a hűtlen királynőről mondja: „Még tettetett könnyének Kisírt szeméből el se tünt sava" [56]. ami a szem dörzsölése által kiváltott izgalomnak tudható be. A megvetést morózusnak „sour-ered" mondja: ez fenyegeti nászágyat, ha Ferdinánd megelőzve a szent ceremóniát tenné magáévá Mirandát — mondja Prospero [57]. Ugyanitt Caliban nesztelen járást ajánl, hogy a vakond se hallja a lépéseket. A vakond egyébként a Periklésben is szerepel [58]. Megjegyezzük, hogy a vakond is bír csökevényes látószervvel, de ez sokáig elkerülte a figyelmet, mert a lenyúzásnál a bőrrel együtt ment veszendőbe. Itt említjük Tyrus fejedelmének szép sorait: „Az elpletykált bűn, mint a kósza szél Ugy terjed, hogy sok szembe port sodor, S az egésznek rossz vége az : a szél Elszáll s a fájó szem tisztulva lát, Hogy új szelet védjen ki" [59], Végül Cordelia aggódó szemet említ, Lear király elutasító magatartására reagálva. Arany János „Gyermek és a szivárvány" c. versében írja: „Sírt az ég egyik szemével, a másikkal nevetett" — ezt a hasonlatot használta a király az alábbiakban: „A szemünk mosolygva egyik, a másik könnyezve" [60]. Később ugyancsak Hamletnek borús tekintetét említi a királynő. A vadászsólymok szemlekötéséből van átvéve az eredeti szövegben az éj leírása; fordításban „jöjj, vak éj" található [61], A fájdalmas szem kötéssel történő ellátásáról olvasunk, amikor Thersites szidalmazza Patroclust : „Te habkönnyű, anyagtalan nyersselyem szövedék. Te zöld tafota ellenző a gyulladt szemen" [62]. Az író alighanem kedvenc ókori forrásaiból vette át azt, hogy Thaisa, Simonides király leánya Cynthia szemére esküszik [63].