Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Regöly — Mérei Gyula: Testtorzítás — testdíszítés

misztikus vonások is megnyilvánulnak, továbbá határozottan kifejezi a törzsi származást, de a férfivá avatás bátorsági próbáinak is jele. Európában is elterjedt a tatuálás. Háromféle módon végzik. Tűszúrásokkal elkészítik a kívánt ábrát, s azt behintik festékszemcsékkel. Régebben lőport használtak a katonák. A másik eljárás: az ún. moko ; amikor skarifikált bőrre kerül a festék. Végül a harmadik módszer lényege, hogy festékkel átitatott fonalat öltésszerűen húznak át a bőrön. A tatuálás rokonformája: a hegdíszítés. Nem használnak festéket csak bemetszéseket végeznek, mert a hegek haloványak, s ezért a sokszor művészi díszítés jól látható a festenyzett bőrön. Széles földrajzi területen elterjedt szokás; afrikai törzseknél éppen úgy megtalálható, mint a praecolumbian inka-birodalomban. Az afrikai fétisbálványokon látható hegdíszítés a vallási kapcsolatra hívja fel a figyelmet. Ó-Peruban az archegek a harcosoknak adtak félelmetes külsőt. Főként a vadon élő afrikai törzsek körében terjedt el a fogak díszítése, illetőleg csonkítása, azonban a déltengeri szigetvilágban is dívott ez a szokás. Részben eltávolították, vagy hegyesre csiszolták a fogakat. Utóbbi esetben a vadállatok fogazatának utánzása képezte a célt. A volt Belga-Kongó területén talált fétis-szobrok leráspolyozott foga bizonyította a mágikus alapot, viszont a törzsi hovatartozóságot jelentette a herero-négereknél. Ó-perui koponyák fogain színes kőbetéteket találtak (Holländer), de maya valamint ecuadori leleteken is előfordult türkiszból készült fogbetét (Van Rippen). A fogak díszítése azonban lényegesen régebbi eredetű, már őskori leletekben is megfigyelhető, pl. az algériai Beni-Segeoul és Metscha-el-Arbi-i sírmezők (capsi kultúra) koponyáinak egy részén. Főleg a régi Kínában volt szokásban a lábtorzítás, ott ugyanis az előkelőség jelének tartották a kicsiny lábfejet. Költői elbeszélés magyarázza a szokást: valamelyik császár ágyasának olyan kicsiny volt a lába, hogy éppen csak eltakarta a táncterem padlójának egyik mozaik kockáját. Annyi azonban kétségtelen, hogy a lábtorzítás igen súlyos következményekkel járt, kórossá vált a lábboltozat, csontkinövések képződtek, s atrophizálódtak az ujjak csontjai. Az őskortól csaknem napjainkig követhetjük a koponyatorzítás szokásait. Franciaországi neolithikumból származó koponyákon