Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Sournia, J. C.: Pierre Franco és a reneszánszkori francia sebészet

történetében, több király környezetéhez tartozott, akik elhalmozták jutalmaikkal, gyógymódjai híresek voltak, a hozzáforduló nemesek biztosították jólétét és hírnevét. Paré életművével egybevetve Francoé csekélynek látszik. Franco messze volt attól, hogy pályafutása felfelé íveljen. Kétségtelenül politikai viszontagságok is érték, amelyekre még majd visszatérek, többször változtatta lakhelyét, alig bírt valahol állandóan megtelepedni. Az olyan kisvárosok puritán jellege, mint Berné, Lausanneé vagy Orangeé egyáltalán nem volt alkalmas nemzetközi hírnév megteremtésére. Szakítsuk itt félbe ezt az ellentétet, amely Plutarchos tollához méltó stílusgyakorlat. A valóságban ugyanis, mint azt látni fogjuk, ez a két ember tökéletesen kiegészíti egymást, és életművük tanulmányozása megmutatja mindkettejük érdemét és korlátait. * Franco életrajzát csak szárazon vázoltam fel, hogy biztos adatokhoz tartsam magam. Belőle először is néhány szempontot szeretnék kiemelni, amelyet szociológiainak neveznék. Midőn ezt teszem, nem tartok tőle, hogy ebben a reneszánsszal foglalkozó tanulmányomban újszerű kifejezéseket használok. Először is figyelemreméltó, hogy Franco polgári környezetből jött és láttuk, hogy semmiféle egyetemi tanulmányt sem folytatott. Abban a korban, amikor azt ajánlották az orvostanhallgatóknak, hogy zarándokoljanak az orvostudomány forrásaihoz, vagyis látogassák a bolognai, páduai és pízai olasz fakultásokat, akkor, amikor egész névjegyzékeink vannak olyan orvosokról, akik átkeltek az Alpokon, hogy Észak-Olaszországban olyan tudást gyűjtsenek, amely közvetlenül a régiektől származik — és ezek között a vándorok között ott van Rabelais —, egyetlen sebészről sem tudunk, aki ilyen tanulmányútra vállalkozott volna, kivéve azokat a borbélyokat, akik a francia csapatokat kísérték egészen Nápolyig terjedő hadjáratukban. Franco különben egyike azoknak az őseinknek, akik azért küzdöttek hogy hivatásukat a közvélemény szemében rehabilitálják. Láttuk, hogy Páréhoz hasonlóan, aki egy vidéki ládakészítő fiaként haláláig tisztességes vagyont mondhatott magáénak, Franco is nemeslányt vett feleségül és nagy összegű honoráriumokat kapott. Bizonyos, hogy