Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

tével ez is megszűnik. Ezen nyavalya magánosan néha pedig szájfájdalommal együtt jő. Ha magányosan jő, igen veszedelmes. Ha pedig a szájfájdalommal jő, szelidebb baj. Amely barmok ezen betegségbe esnek sántítanak, körmök meg-megmelegül, fájni kezd. A körömhús megdagad, ettől a marha hideglelésbe esik. Néha csak egy-egy tagban, máskor egész testében. Ezen történetek után fekélyek támadnak, melyekből büdös enyegesség foly, s ezek néha a körömhasadékon, néha a körmök kerülete körül egyaránt keletkeznek. Mikor ezek közül egyik vagy másik talál történni, akkor a köröm elválik a bőrtől, mely elvált körmöt azonnal le kell metszeni, mert ha idején el nem metszetik, egészen elvész* Valahányszor ez az utolsó körömbéli nyavalya történik, mindenkor gonosz, azért idejekorán annak elején kell kerülni, ami pedig így eshetik meg legjobban: Ha a sántító barom azonnal folyó vízbe állíttatik, vagy annak beteges részei azonnal tiszta friss forrásvízzel mosogattatnak gyakorta. Ha mindenkor a mosás és feresztés után a fájdalmatosságnak helye vagyis ameddig a daganatosság és forróság terjed, sárga földből csinált s vízzel kevert sűrű kásával békenettetik, melyhez néha egy fél kalán ólom ecetet lehet önteni. Mihelyest pedig a bémázolás megszárad, azonnal azt az előbb említett vízzel meg kell nedvesíteni, a fekélyek ha felfakadnak, ismét az említett vízzel jó napjában kétszer megmosni. Mindaddig ily móddal kell vele bánni, míg a sebek meg nem gyógyulnak. Ami a belső orvosló gyógyítását illeti a marháknak jobbára csak a kősó nyálasban áll. Ezen eszközök és folyóvízben való gyakorta feresztés nem csak a betegeknek, hanem még az egészséges marháknak is mindaddig szükségesek, míg a hévséges körömnyavalya tart. Mert a hévség szünetével a betegség is hamar el szokott enyészni. Ezt a tanítást Posoniban tanulta Istenes János a vásárba. Módjával élj vele. Azt mondom használ." Néhány oldalon keresztül a szarvasmarhák eladásának módjairól, a híresebb vásárok dátumairól hosszan és részletesen feljegyzéseket ír, majd a legvégén a következő nagyon érdekes szöveg áll: „Mihelyest egy faluba vagy istállóba a dög béüt, legottan semmi vagy csak 7* 99