Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)
Büky Béla: A Calepinus-szótár magyar orvosi szókincse (1585, 1607)
évi bér átvételéről). Nagy Idai széljegyzetei a szótárban szereplő latin szavak magyar megfelelői. Nem teljesen önálló szóbejegyzések ezek, hiszen nagyrészüket egy kölcsönbe kapott, már magyar nyomtatott szavakat is tartalmazó Calepinusból másolta ki, de mégis, sokhelyütt megváltoztatta, hangalakilag átalakította a másolandó szavakat, sőt sokszor új, magajónaklátta szavakkal helyettesítette őket. Ezek az eltérések és változtatások, ill. korrigálások (mivel a nyomtatott Calepinusi szókincs nemegyszer hibás) képezik a kéziratos szóbejegyzések valódi értékét. Szóljunk néhány szót a dolgozatunk gerincét képező szójegyzékről magáról. Ennek adatai mai magyar nyelvi formában közölt szóalakkal kezdődnek, ezt követi a jelentés ' ... ' jelek közé tett része, latin műszóval, ill. a megfelelő mai magyar műszóval kifejezve. Ez után találjuk a tulajdonképpeni adatokat korabeli betűhű szövegközléssel. Az itt látható dőlt szedés arra utal, hogy ezt követően erre a dőlten szedett változatra vonatkozó adatok következnek. A zárójelbe tett rövidítéseket már említettük, a rövidítések utáni számadat: lapszámutalás, az ezt követő latin szóadat pedig az illető szótárak szócikkének címszava. Először csaknem mindig az LC. adatát közöljük, majd ezután az NC-ét. Ha az LC. adata megegyezik alakilag az NC.-ével akkor a következő jel fejezi ezt ki: r-^ t Ha NC.-ben nincs meg az LC, adatának megfelelő adat, ezt a tényt a — jellel jelöljük. A szócikkben foglalt adatokhoz fűződő megjegyzésünket—> jellel vezetjük be. Szóljunk néhány szót a szójegyzék készítése során követett módszerünkről, mivel ez igen fontos és kényes kérdés. Kétféle módszerrel lehet régi orvosi szavakat gyűjteni: 1. Egyrészt úgy, hogy előveszünk egy mai orvosi műszótárt (mondjuk a Torday félét) és ennek egyes latin szavait kikeressük a korabeli latin—magyar szótárakban, és kiírjuk mellőlük a megfelelő magyar szavakat. 2. A másik módszer az, hogy a korabeli szótárból, annak latin magyarázószövegéből, ill. a magyar jelentés-kontextusból indulunk ki, és ahol a korabeli szöveg orvosi vonatkozás mellett szól, onnan írjuk ki az illető adatokat. Mi ezt az utóbbi eljárást követtük, mivel a mai orvosi latin műszó többnyire újabb keletkezésű, melynek előzménye esetleg nem is orvosi vonatkozású, és így ki lehetnénk téve annak a veszélynek, hogy orvosi vonatkozást magyarázzunk bele olyan szavakba, melyeknek a XVI. században nem volt ilyen vonatkozásuk.
