Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Karasszon Dénes: Egy magyar orvostörténész

közben az, ami manapság a magyar nyelven tudományosan írónak mindenkor annyi gondot ad: a nyelvezet és a helyesírás, E kettő dolgában most éljük az átmenet korát és a mi szerencsétlenségünk, hogy egyrészt a konok maradiság, másrészt a sokszor túlzó purizmus küzdelmei közé szorulva, a magunk ítéletére marad a választásegy avult régi nézet és egy újdonsült hiperbola között." Az 1965. év rendkívül gazdag orvostörténeti évfordulókban: 600 éve, 1365-ben alapította IV, RUDOLF HERCEG a Bécsi Egyetemet; 300 éve, 1665-ben alkalmazta először HOOK a „cellula" kifejezést, innen számítja fennállását a sejttan; ugyanabban az esztendőben fedezte fel MALPIGHI a vörösvérsejteket; 150 éve, 1815-ben találta fel LAËNNEC a hallgatódzást; ugyanabban az esztendőben született MARKUSOVSZKY LAJOS, az Orvosi Hetilap alapítója, a magyar orvostudomány és közegészségügy úttörője és kiemelkedő alakja. 100 éve, 1865-ben halt meg SEMMELWEIS, vele csaknem egyidőben B UGAT PÁL ; ebben az esztendőben ismertette MENDEL a hybridek keletkezésének törvényét; ugyanebben az évben alkalmazta LISTER a karbolsavat a sebek fertőtlenítésére, megteremtve ezzel az antisepsis tanának alapjait. A felsorolt jelentős orvostörténeti események között emlékezünk meg éppen a magyar orvostörténet egy kimagasló alakja s hivatott művelője, MAGYARY-KOSSA GYULA születésének 100. évfordulójáról. Az orvostudomány nevezetes évfordulóit feltüntető márványtáblán a krónikás neve is aranybetűkkel áll. „Et si omnia a veteribus inventa essent: hoc tarnen semper novum erit, usus et inventorum ab aliis scientia et dispositio" mondja LUCIUS ANNAEUSSENECA (epist, 64.). „A mások által feltalált dolgok elrendezése" magyar nyelvű kiadás után idegen nyelven pontosan a Pázmány Péter Tudományegyetem 300 éves jubileumára jelent meg „Ungarische Medicinische Erinnerungen" címen, németül [10]. A Magyar Orvosi Emlékek német nyelvű kiadása a magyar nyelv szabta sorompók elszigeteltségéből a világ kutatói számára tárta fel a régi magyar orvosok kultúrtörténetéből való emlékek gazdag kincsesbányáját, bizonyítva ezzel is, hogy „a magyar ugaron nemcsak királydinnye és koldustetű terem".