Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

B. Lukács Ágnes: Az 1831—32. évi magyarországi kolerajárvány néhány jellegzetessége

szerint a kolera a víz folyásával ellentétes irányban éppúgy terjed, mint azzal megegyezően, azonban még sohasem tett meg három nap alatt olyan hosszú utat, amelyhez a gyalogosnak kb. 14, a tutajosnak ennél is több napra van szüksége. Amikor a kolera a FelsőTisza mentén kitört, már régóta szétszóródva létezett egész Magyarország területén". Sticker szerint a kolera talaj eredetű járvány,, amely jóformán soha nem terjed közvetlenül emberről emberre, azonban véleményét az 1930-as években sem osztotta az epidemiológusok többsége. A mai álláspont a járványt víz eredetűnek tartja. Mindenképpen figyelemreméltónak tarthatjuk azonban, hogy 100 évvel a kolera első európai jelentkezése után még mindig ilyen véleményeltérés állt fenn az egyes szerzők között. Sticker érvelését a magyarországi hivatalos adatokra is alapozza, anélkül azonban, hogy azokat megfelelő bírálatnak vetette volna alá. Az egyes törvényhatóságok és azok rendszerinti orvosai között ugyanis lényeges felfogásbeli különbségek lehettek mind a betegségi esetek megítélésében, mind abban a tekintetben, hogy a járvány jelentkezését eltitkolják-e vagy ellenkezőleg, a csak gyanús eseteket is azonnal jelentsék. A járvány időbeli lefolyását — bizonyos fokig súlyosságát is — érzékelteti az az időtartam, ameddig a járvány egy-egy törvényhatóságban — korabeli kifejezéssel élve — „dühösködött". Ilyen típusú adatok egybevetését bizonyos fokig megnehezíti a területi egységek sokszor igen különböző térbeli kiterjedése, a települések eltérő jellege és a rajtuk átvezető közlekedési útvonalakban meglevő különbségek. A járvány kezdeti időpontjának fentebb kifejtett önkényes meghatározásához az időtartam számbavételénél még a befejezés időpontjának hasonló hibája is hozzájárul. Mégis úgy véljük, hogy a járvány időtartama alapján megállapíthatjuk, hogy a járvány inkább a felvidéki megyében húzódott el hosszabban és tartósabb veszélyt jelentett a lakosság számára, mint például a Dunántúlon, vagy az Alföld számos megyéjében, Bács megyét kivéve.