Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

B. Lukács Ágnes: Az 1831—32. évi magyarországi kolerajárvány néhány jellegzetessége

feleltek meg a várakozásnak. Azonkívül, hogy igazán hatásos védekezés, vagy bevált therapia e korban nem is volt lehetséges, számos egyéb ok is közrejátszott. Ezek közül csak néhányat sorolnánk fel, mint például a két főkormányszék, az Udvari Kancellária és a Helytartó Tanács közötti — részben személyi természetű — ellentétet, amely oda vezetett, hogy „a dicasteriumok éppen a válság napjaiban ... közjogi és illetékességi kérdések felett civakodnak egymással, ahelyett, hogy a veszély elhárítására összpontosítanák figyelmeket." Ez az áldatlan helyzet arra vezetett, hogy egymásnak ellentmondó intézkedéseket hoztak. A megyékben viszont az volt a helyzet, hogy „a király emberét ... tárt karokkal várják, a helytartó-tanács egészségügyi biztosát egyik másik még mindig vonakodik elfogadni" [14]. Jól illusztrálja ezt az állapotot Bálint Nagy Csanád megyéről szóló munkájában : „Július 20-án ... a királyi biztos* felülvizsgálja az őröket a felállított egészségügyi intézményeket, a kórházat, veszteglő-házakat, és megelégedvén a tapasztaltakkal, másnap eltávozik és soha többé be sem teszi a lábát a vármegye területére, csak az aradi vármegyeházáról osztja rendeleteinek áradatát. Állandóan zsörtölődik az alája rendelt vármegyék uraival, akik bizony nem nagyon respektálják királyi biztosi hatalmát, sőt gyakran mellőzik rendeleteinek végrehajtását ... az engedelmességet is megtagadják és megtörténik, hogy a vármegyei Karok és Rendek kioktatják a királyi biztost és szemére hányják, hogy könnyű a kényelmesen elbarrikádozott aradi vármegyeházáról parancsolgatni, de nehéz az elégedetlenkedő és éhező, a napról napra változó rendeletekkel állandóan zaklatott lakosság között rendet teremteni és a három helyről is érkező parancsokat közmegelégedésre végrehajtani" [15], Gr. Széchenyi István, aki július 13-án Pestet elhagyva Czenk-i birtokán, jobbágyai körében tölti a vészterhes időt — ellentétben számos főrangú társával, akik családjukkal együtt elhagyták az országot — augusztus 15-én kelt Döbrentey Gáborhoz írt levelében éles kritikát gyakorol a hazai állapotok felett : „... ily szerencsétlen honban, ahol oly balgatagon parancsolnak, s a hol ha egy Cherub parancsolna is, senki sem engedelmeskedik, ahol mindenki teszen, * br. Orczy Lőrinc, Arad vármegye főispánja.