Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar hallgatói

Ez az arány biztosította az oktatás intenzitását, amelynek látható eredményeit felleljük a késó'bbi európai hírnevet szerzett abszolvensek irodalmi működésében, tudásuk alaposságában (Fuker Jakab, Lumnitzer István, Huszty Zakariás Teofilj, valamint abban a körülményben, hogy az összes abszolvenseknek milyen feltűnő arányszáma emelkedett közéleti pozícióra és tűnt ki publicisztikai munkájával a további évek során (Heidenreich, Chernyey-Cernej, Czepecz, Stipsics, Reineggs, Madács, Faby, Pillmann, Barbenius, Lange, Báti). Jelentőségük részletezése nem tartozik ide, a nagyszombati hallgatók tanulmányi idejének a méltatásába. A szórványos hírek is, amelyek a tanítás módjáról fennmaradtak, a szemináriumi jelleget bizonyítják: t Wintert professzor saját költségén fogaton vitte ki tanítványait a pozsonymegyei flóra tanulmányozására, Trnka, az anatómia tanára külön preparátumokat készített tanítványaival, Shoretich „magánórákban" — díjmentesen — tökéletesítette tanítványai tudását. A tantervezet hiánya, illetve tág kerete — ismét a „conformetur" elvének ellenére — a professzorok belátása szerint — ugyancsak azt mutatja, hogy előírt anyag ledarálása helyett egyéni módon folyt a tanítás. Winterlnek külön megengedték a „systema proprium" szerinti előadásokat, mivel akkoriban még újdonság volt az orvosi fakultásokon a kémia külön tanítása és alkalmas tankönyv nem létezett. A kémiával és másik tantárgyával, a botanikával kapcsolatos laboratóriumi kísérletek és a növények helyszíni tanulmányozása is bő alkalmat nyújtott arra, hogy saját elképzeléseit fogalmazza meg és adja elő. Plenk Jakab, a sebészet tanára, saját könyvei alapján tanított. Störcknek 1773-ban a tanári kar követelményeire adott elutasító válaszából, illetve a tanároknak ellene benyújtott újabb replikájából kitűnik, hogy Prandt és Shoretich is ragaszkodtak a tanítás kötetlenebb formájához. Prandt a válasziratban kijelenti, hogy „Boerhaave szerint ad ugyan elő, de kiegészíti azzal, ami újat a kémikusok és gyakorlati emberek a nagy Boerhaave halála óta felfedeztek és amit ő maga is 30 év óta olvasott, helyesnek tartott és hasznosnak látott". Shoretich megemlíti, hogy mindazt, amire Boerhaavenél nincsen szöveg, más könyvekből pótolja ki. Kötet-