Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

B. Lukács Ágnes: Az 1831—32. évi magyarországi kolerajárvány néhány jellegzetessége

járvány idején alkalmazott rendszabályokat kizárólag mai szemléletünk szerint megítélni, ugyanakkor a mai koleraellenes járványügyi intézkedésekhez is hozzá kell mérni azokat. A járvány elleni védekezés vizsgált korszakunkban nem lehetett specifikus, hiszen nemcsak a kórokozó, de a terjedés módja, a betegség természete is jórészt ismeretlen volt. Bizonyos tapasztalatokkal Indiában járt angol orvosok rendelkeztek ugyan, de hatásos megelőző, vagy gyógyeljárást nem ismertek. A magyarországi rendszabályok részben a pestis ellen kidolgozott intézkedéseken, részben oroszországi és galíciai tapasztalatokon alapultak és csak a végrehjtásban találhatunk különbségeket az egyes törvényhatóságok között. Noha egyes intézkedések egészen értelmetlennek, sőt nevetségesnek hatottak — bizonyos fokig már a kortársak szemében is — rá kell mutatnunk arra, hogy azok Az ázsiai kolera c. pontban részletesen tárgyalt, nemzetközileg elfogadott, érvényben levő kolera-rendszabályokkal sok tekintetben megegyeznek. Az orvosi kar, élén Lenhossék Mihály protomedikussal és a pesti egyetem orvoskarának professzoraival (néhány kivételt nem számítva) példamutató helytállást tanúsított. Inkább talán a túlzott szigor és túlbuzgósrg az, amivel az idő távlatából nem lehet teljesen egyetérteni. Végül felvetnénk még a magyarországi kolerajárvány és a parasztfelkelés közötti kapcsolat kérdését. Figyelemmel arra, hogy az északkeleti megyékben lezajlott eseményeket időben jóval megelőzte a pesti diákság és munkásság tüntetése és fenyegető fellépése a hatóságokkal szemben, valamint Péterváron is tömegmegmozdulásokra került sor a járványellenes védőintézkedések kapcsán, az események közötti okozati összefüggést nehéz cáfolni. Fenntartás nélkül elfogadni sem lehet azonban, mert indokoltnak tarthatjuk azt a felfogást is, amely szerint a járvánnyal összefüggő rendkívüli viszonyok csupán alkalmul szolgáltak az északkelet-magyarországi parasztfelkelés kitöréséhez, a pesti és pétervári megmozdulásokkal pedig csupán véletlen időbeli egybeesés állt fenn. Az országosan 2,80 százalékos mortalitást okozó 1831—32. évi magyarországi kolerajárvány súlyos megpróbáltatást jelentett az ország népessége számára. A mintegy 230 000 főt kitevő veszteséghez hozzá kell számítanunk azt az igen jelentős születéskiesést, ami a propagatív korú női népesség megfogyatkozása folytán állt