Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

B. Lukács Ágnes: Az 1831—32. évi magyarországi kolerajárvány néhány jellegzetessége

A kormegoszlás értékelésénél két körülményre kell figyelemmel lennünk. Az egyik az, hogy a meghaltak kormegoszlása az összlakosság életkor szerinti megoszlásának, valamint a korspecifikus megbetegedési és veszélyességi aránynak a függvénye, amelyek közül azonban csupán egy tényezőt, sőt annak is csak egyik összetevőjét a korspecifikus kórházi lethalitást tudjuk adatainkból megbízhatóan megállapítani. A másik dolog viszont, amit nem szabad szem előtt téveszteni, hogy a kórházban elhaltak korának feljegyzése feltehetően jóval pontosabb, mint a városban elhaltaké, amit a „bizonytalan" csoportba soroltak magas aránya is alátámaszt. (A városban elhaltakat valamelyik korcsoportba mindenképpen besorolták.) Kormegoszlásunkat Lille város [34] 1832-es adataival — a nagymértékben eltérő csoporthatárok miatt — nem lehetett összehasonlítani. Amíg Pólya és Grünhut szerint Pesten 1527 kolerahalott 44,00%-a, Valló István adatai szerint a Győrött kolerában elhalt 640 egyén 19,06%-a fejezte be életét kórházban (9. sz. tábla). Egyik szám sem általánosítható; egyrészt mert az állandó és a felállított szükségkórházak nyújtotta lehetőség helységenként változhatott, másrészt bizonytalan, hogy milyen szelekció érvényesült a kórházba szállított eseteknél. Ma már csaknem lehetetlen rekonstruálni, hogy túlnyomóan milyen társadalmi rétegből került ki a kórházi beteganyag, illetve, hogy egyedül a betegség lefolyásának súlyossága volt-e az irányadó a kórházba szállítás esetén? A társadalmi-foglalkozási csoportok szerinti mortalitásra vonatkozólag csupán közvetett módon tudunk némileg tájékozódni. Győrről városrészek szerint ismerjük a kolerahalálozás arányát az összhalálozáson belül, valamint a kolera-mortalitást (11. sz. tábla.). Ha a város 3,94-es mortalitását tekintjük, az jóval meghaladja a 2,80-as országos mortalitást, azonban alatta marad olyan nagyvárosok, mint pl. Lemberg (5,52), vagy New-York (5,00) arányszámának. A jómódú polgárság által lakott „Belső város" a kolerahalandóság terén jelentékenyen különbözik az „Új Város", de különösen a „Majorok" elnevezésű városrészektől. Ugyanakkor a városrészeket tekintve a „Belső városban" a legalacsonyabb a kolerában elhaltak részaránya az összes elhaltakhoz viszonyítva is. (A „Belső városban" az általános halandóság is a legalacsonyabb a többi városré-