Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)
Réti Endre—Vilmon Gyuláné: Tallózás az orvoskari ülések jegyzőkönyveiben
egymást, ha a képes embereknek a cselekvés és a versenyzés tere szabadon nyitva hagyatik. Ekkor ha ki fog tűnni, hogy a nők az orvosi pályán feleslegesek, azok, kik netán erre lépnek, nem igen fognak követőkre találni, s a szóbanlévő kérdés magától elenyészik, ha pedig működésük gyümölcsöző talál lenni, akkor azoknak hasznos tevékenysége előmozdítást érdemel. Midőn pedig a bizottság többsége a nőket az orvosi tanfolyamra ennek sikeres végzése után, mint ez a szigorlatokból tűnhetik ki, az orvosi gyakorlatra bocsáthatóknak véli, magától értetik, hogy általuk külföldön szerzett okleveleiknek honosítása ellen elvi akadályok gördítését nem ajánlja. Ami pedig a honosítás feltételeit illeti, ezek ugyanazok, mint midőn férfiak áltál külföldön szerzett orvostudori oklevelek tárgyában történik felterjesztés a királyi magyar vallás- és köz oktatásügy ér úr ő nagyméltósága elő." Az idézett elvi állásfoglalásból tehát kiderül, hogy a bizottság többsége elvileg nem ellenzi sem a nők orvosi oktatását, sem a szóban forgó külföldi diploma honosítását, mindezek gyakorlati megvalósítását azonban nem titkolt ellenérzéssel venné csak tudomásul. Nem vet-e érdekes fényt a kar embereire, mégpedig jelentős reprezentáns alakjaira, ez a kettősség, a mértéktudóan haladó szellemű gondolkodás igénye és visszahúzó érzelmek ellentmondása? Nem kevésbé érdekes, hogy Korányi Frigyes, akinek sem szakmai, sem emberi méltatására úgy véljük nincs szükség, milyen szívós ellenállást tanúsít a kérdéssel kapcsolatban. „Korányi Frigyes nyilvános rendes tanár az ügyet annyira fontosnak tartja, hogy szükségesnek véli annak bővebb kifejtését, mégpedig annálinkább, minthogy a bizottságban a kisebbség nézetét képviselte. Oly ponton állunk — idézi a jegyzőkönyv Korányit — hogy eddigi rendszerünkön rés töressék, s ezt jelenleg oly személy akarja tenni, kinek jelleme kifogás alá nem eshetik, ha azonban a rés egyszer törve van, ezen mások is át fognak bocsáttatni, mit ő (Korányi) viszonyaink között helyesnek nem talál. Midőn századok óta fennálló intézkedés megváltoztatását célozzuk, kérdeznünk kell : vájjon szükséges-e a megváltoztatás ? Eddig férfiak működtek mint orvosok, és azok betöltötték helyeiket úgy közönséges körülmények