Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Bakardjiew, Wassil N.: A Popov-féle sejtstimulációs tan

orvostani, illetőleg biokémiai hormonális hatása. A hatás mechanizmusát a stimulációs tan magyarázza meg helyesen. Az alábbiakban röviden ismertetni kívánjuk a popovi iskola sejtstimulációs tanát (3). „Az életfolyamatok alapját az anyagcsere képezi. Ezek a folyamatok a környezeti feltételeknek megfelelő bizonyos átlagszínvonalon szoktak intenzitás szempontjából lezajlani, ha mindjárt néha ingadozásokkal is. A stimulációs hatásnak az a célja, hogy az életfolyamatok intenzitását az átlagos érték fölé fokozza. Ebben az értelemben az életfolyamatok stimulációs fokozása fiziológiai jelenség, mert (az adott növényi vagy állati szervezet számára) lehetséges anyagcsereintenzitás keretei között játszódik le. Az életfolyamatok stimulációs fokozásának lényege az a fontos változás, amely a sejtprotoplazma kolloid állapotában bekövetkezik : az optimális stimulációs hatás a protoplazma kolloidjai diszperziós fázisának finomabb felaprózódását okozza. Ez növeli a felvett vízmennyiséget és az egész vegyi anyagcsere aktivizálására vezet, ami megnyilatkozik az oxidációs és erjedési folyamatok megnagyobbodásában. A fent említett alapokat részletesen és alaposan kidolgozták, és ennek eredményeként beigazolódott, hogy azok a zselatin-kolloidoldatok, amelyeket stimulációs hatások értek, a duzzadási együttható fokozódását mutatták ; a legkedvezőbben stimuláló magok az oxidációs együttható 30—35%-kal való növekedését mutatják a normális magok ugyanezen együtthatójához viszonyítva, a diasztáz-tevékenységnek 25—65%-kal való emelkedését és a kataláz-tevékenységét kb. 40%kal a rendes felett." A fenti elméleti megalapozásból kiindulva Popov a stimulálóan ható vegyületek és fizikai hatóanyagoknak egész sorát (kb. 60-at) állapította meg, nevezetesen: a Mg, Mn, K. Na, Fe, P, Hg, S, Cu, As egyes vegyületeit; az alkoholok, aldehidek, ketonok csoportjából; a terpen és a kámfor, a dyphenylek, anthracén, pyronok és pyridinek csoportjából; könnyen oxidálódó alkaloidokat, mint egyes hypnoticumokat és anaestheticumokat ; néhány fluoreszkáló oldatot; aminosavakat és nukleinbázisokat; hormonokat, vitaminokat, hő- (sugárzási energia által előidézett) hatásokat (Rtg — ultraibolya-, elektron-, uránvegyületek) és egyebeket.