Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Bakardjiew, Wassil N.: A Popov-féle sejtstimulációs tan

Életének utóbbi éveiben Popov Metód nagyobb jelentőséget tulajdonított az elektro-ionizációs folyamatoknak, mint az anyagcsere aktivátorainak. A stimulációs hatás fajlagos és nem fajlagos. A jelenségek első csoportjában szoros összefüggés van a stimulációs hatóanyagok természete és a szervezet reakciója között. Ezért jut a szervezet reakciójának egészében túlsúlyra az egyedi folyamat, pl. a humorális immunitás jelenségei. A Popov Metód által feldogozott második jelenségcsoportban megfigyelhető az életfolyamatok egészének fokozódása, éspedig anélkül, hogy az egyedi folyamat jelentősége túlsúlyra vergődnék. Feltétlenül hangoztatni kell, hogy a fejlődés magas fokán álló állati szervezetek és főként az ember esetében a stimulációs csapás egymás után következő és rövid időközökben megismételt ráhatások nyomán megmarad. A stimulációs probléma lényege a stimulációs folyamat — az anyagcsere stimulálása. „Ezt a folyamatot nem határozza meg anyagoknak és hatóanyagoknak valami szigorúan körülhatárolt kategóriája és végezetül a legkülönfélébb hatások is előidézhetik. Valamennyi fajlagos hatású stimulációs hatóanyagnak minden sejtre kiterjedő (általános) hatása is van a szervezetre, míg viszont valamennyi minden sejtre kiterjedő hatás elvben nem fajlagos, s ezért csak általános. Az optimális stimulációs hatás függ a stimulációs hatóanyag optimális koncentrációjától (dosis) és az optimális hatásidőtől". Popov Metód kutatásai megmutatják, hogy az olyan ráhatásokat, amelyek a kezelt szervezetre látszólag hatástalanok maradtak, hosszú időn keresztül folytatjuk és időközönként alkalmazzák, végelemzésben az ilyen hatások elvezetnek a megfelelő stimulációs hatásra. Világos, hogy jóllehet a szervezetek látszólag közömbösek maradnak a stimulációs hatással szemben, a stimulációs adagok mégsem maradnak rájuk hatástalanok, és hatásaik összegeződése szemmel látható elváltozásokra vezet. Ezt a jelenséget nevezte Metodij Popov a stimulációs hatás halmozódásának. Megállapította egyidejűleg, hogy fokozni lehet a stimulációs hatást, ha egyidejűleg megfelelő sensibilisatort alkalmazunk.