Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Művészetünkről

korban és évszakban uralkodik a fekete epe. Ha a negyednapos láz nem ebben a korban és évszakban jelentkezik, biztos lehetsz abban, hogy nem fog sokáig tartani, feltéve ha nem lép fel másutt is baj. Hippokratész: Művészetünkről (Littré VI. 3—27.) 7. Vannak emberek, akik mesterségszerűen mocskolják a művészeteket. Véleményem szerint az az értelem, célja és feladata, hogy felfedezze azt, ami nem volt felfedezve és amit jobb ha tudunk, mintha nem tudunk. Viszont nem az a célja és feladata az értelemnek, hogy nemtelen, furfangos szó fia beszéddel gyalázza mások találmányát, anélkül, hogy ő maga bármit is tökéletesítene és a tudatlanok előtt a tudósok munkáit becsmérelje. Tudatlanságot, vagy rossz természetet árul ez el. Mert csak a tudatlanság akarhatja (anélkül, hogy képes lenne rá) embertársa munkájában káromolni a jót, gúnyolni a rosszat, így elégítvén ki gonosz indulatait. Ám verjék vissza a más művészetek elleni ilyesféle támadást azok, akikre tartozik, akiket illet. Ebben az előadásban én az orvostudománnyal szembeni vádaskodásokra felelek meg. Az ad erőt, hogy szeretem azt a művészetet, amelyet védelmembe veszek és hatalmas elméletre támaszkodom. 2. Szerintem minden művészet valóságos, igazi művészet. Abszurdum azt állítani, hogy az ami van, nincs. Ki állíthatná — látván a dolgok szubsztanciáját —, hogy az amit lát, nincs? Ha lehetséges lenne látni azt, ami nincs, amiképpen látjuk azt, ami van, nem látom be, hogyan tagadhatnók realitását, hiszen szemünkkel láttuk és eszünkkel fogtuk fel létezését! De vigyázzunk, nincsen így! Azt látjuk és ismerjük, ami van. Nem látjuk és ismerjük azt, ami nincs. A művészetek (mesterségek) fejlődése során apránként szerezzük meg az ismereteket. Nincs olyan művészet, amelynek ne ismerhetnénk fel realitását. Valójában a realitások adtak nevet a művészeteknek. Abszordum azt vélni, hogy a realitások nevekből születtek. Lehetetlenség ez. A szó, a nyelv, természet által megszabott hagyomány.