Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Oláh Andor fordítása: Hippokratész: Az ember természetéről

ujjakhoz, az ujjaktól visszafordulva a tenyéren, alkaron át visszatér a könyökhajlatba, a kar alsó részén át a hónaljba jut és innen kétoldalt, az egyik a lépbe, a másik a májba fut. Mindkettő a gyomorban és a nemiszervekben végződik. Ilyen a nagyvénák lefutása. Vannak még gyomorból kiinduló vénák is, amelyek az egész testben a legkülönbözőbb úton-módon oszlanak el, ezeken jut el a táplálék a testrészekbe. Másrészt a nagyvénákat látják el, amelyek vagy kívülről, vagy bévülről a gyomorhoz és a test többi részéhez szolgálnak. Ezek közlekednek egymással, némelyik kívülről befelé, mások belülről kifelé. Ezt tudva kell élni az érvágással. De gondosan ügyeljünk arra, hogy a fájdalmas helytől minél messzebb ejtsük meg, minél távolabb attól a résztől, ahol összegyűlt a vér. Ilyen módon nem lép fel hirtelen változás, de megszakítva a szokást (a vér szokásos útját megszakítva) megakadályozzuk, hogy továbbra is összegyűljön a vér ugyanazon a helyen. 12, Egyforma oka van annak, ha valaki sok gennyet köp anélkül, hogy lázas lenne, ha a vizeletből sok genny ülepszik le, de fájdalom nem áll fenn, ha hosszú ideig véres széklet jelentkezik, olyan mint dizentériában (35 éves, vagy annál idősebb betegnél) ; ezek a betegek nehezen éltek, ifjú korukban nehéz testi munkát végeztek, de később megszabadultak tőle, lágy húsra híztak, szerzett alkatuk nagyon különbözik előző alkatuktól. Ha ilyen diszpozíciójú embereket ér utol betegség, először megmenekülnek, később azonban lassanként meglágyul a testük és ott ahol legszabadabb utat talá*, ichorosus humor (nedv) folyik ki a vénájukon. Ha a has alsó részébe folyik, a széklet szinte teljesen olyan marad, mint amilyet a test magába zár, mert az út lejtős levén, nem sokáig marad a bélben. Ha a mellkasba folyik, gennyedés lép fel, mert felfelé történvén a kiürülés, sokáig a mellkasban marad a folyadék, megromlik és gennyes lesz. Ha a húgyhólyagba tör be, az itteni meleg a folyadékot megmelegíti, kifehéríti és szétválasztja: a leghígabb része felfelé, a legsűrűbb — gennynek nevezett része, lefelé halad. Gyerekeknél a hólyagban és az egész testben a melegtől jönnek létre a kövek. Felnőtteknél ezek képződését a hideg megakadályozza. Jól kell tudnunk, hogy az embernél a megszületés napján éri el a meleg a maximumát és az utolsó napon a minimumát. A növekvő és fejlődő test szükségszerűen meleg, de amikor a dekadencia lejtőjére jut, meghidegszik. Ezért az ember