Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Szabadváry Ferenc: Szily Pál (1878—1945) élete és működése

Ezen úttörők között igen fontos szerepet játszott egy magyar orvos, Szily Pál, akinek érdemeiről azonban sajnos, megfelejtkezett a tudománytörténet. Szolgáljon eme tanulmány arra, hogy kémiai munkásságát kiemelje a feledés homályából. Az alkimisták vaktában történő ezeréves kísérletezésük során szám­talan új anyagféleséget állítottak elő, melyek közül legfontosabbak az ásványi savak voltak. A XVII. században, az ún. orvosi kémia korában, melyet azért neveznek így, mert művelői elsősorban orvo­sok voltak, kezdődött az anyagok rendszerezése, születtek meg a kémiai fogalmak első definíciói. Ettől kezdve különböztetünk meg eleme­ket és vegyületeket és beszélünk utóbbiakon belül savakról, bá­zisokról és sókról. Megfigyelték ugyanis, hogy az anyagok külön­böző csoportjai bizonyos hasonló tulajdonságokat mutatnak. Egye­sek számos növényi, nedv színét megpirosítják, mások megkékítik vagy zöldítik. Ha e két fajta anyagot összeöntik, tulajdonságaik elvesznek, közömbösítődnek. Robert Boyle használt elsőnek indikátorokat a savak és bázisok felismerésére (1). A XVIII. században egyes kutatóknak már fel­tűnt, hogy a különböző növényi nedvek nem teljesen egyformán érzékenyek savakra. Bergman például azt írta 1775-ben, hogy a lakmuszt a szénsav megpirosítja míg az ibolyalevet nem. Még azt is megemlítette, hogy ha ilyen módon megvizsgálnánk minden kék kivonat érzékenységet, akkor megfelelő sorrendet lehetne kapni a savak viszonylagos erősségének mérésére (2). 128 év múlva Szily Pál fogja elsőnek megkísérelni, hogy valóra váltsa ezt az ötletet. Megjegyzendő, hogy a természetes indikátorok egyébként nem is lettek volna alkalmasak „saverősségek" relatív mérésére, hiszen azok átcsapásaiban nem mutatkoznak nagy eltérések. A probléma újra csak akkor vetődhetett fel, miután a változatos átcsapású szintetikus indikátorok nagyszáma rendelkezésre állt. Ez a múlt század vége felé következett be. Természetes, hogy ekkor sok fejtörést okoztak olyan tények, mint pl. az, hogy míg a fenolftalein a bikarbonátot már lú­gosnak jelzi, addig a metilnarancs savasnak. A kémiában abban az időben különben is számos kérdés állt nyitva, mint az pl. hogy hogyan vezetik az elektrolitek az elektromos áramot vagy miért csökken a szerves anyagokat tartalmazó mólos oldatok fagyáspontja egyformán, a szervetleneké viszont nem stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom