Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Vörös László: Adatok a Horthy-korszak egyetemi orvosainak társadalomszemléletéről és társadalmi meghatározottságáról

1934-ben a VKM. bizalmasan értesíti a karokat, hogy a telefonbeszélgetéseket lehallgatják [132], A „külső cenzúra" mellett növekszik a „belső cenzúra" is. 1938-ban a budapesti Kar úgy határoz: „...hogy a tanszéki segédszemélyzet tagjai mindennemű írásművüket kötelesek az intézet főnökének bemutatni" [133], E példa nélkül álló intézkedéssel szemben 5 egyetemi tanár (Vámossy, Issekutz, Beznák, Blaskovits, Kelen) tiltakozik: „...felette aggodalmasnak látjuk azt a határozatot, amely ezen előzetes cenzúrát olyan művekre is kiterjeszti, melyek szépirodalmi, társadalmi, gazdasági, politikai problémákkal foglalkoznak, mert az ilyen általános cenzúrának bevezetése könnyen azt a látszatot keltheti, hogy az egyetem el akarja nyomni a gondolat és véleménynyilvánítás szabadságát. Ez pedig bőséges tápanyagot nyújtana az egyetem eme „reakcionárius szellemével" szembeni agitációnak, támadásnak" [134]. A belső cenzúra a Szovjetunióval való tudományos kapcsolatok kibontakozását is gátolja. 1934-től, egy időre, létrejönnek a Szovjetunióval folytatható tudományos információcsere, kongresszusi látogatások lehetőségei. A budapesti Kar azonban napirendre tér az 1935. nyarán Moszkvában és Leningrádban megtartott nagyjelentőségű nemzetközi fiziológiai kongresszuson való részvétel lehetősége fölött és 1936-ban a moszkvai Kísérleti Orvosi Intézet kapcsolatfelvételi kérelmét is csupán „tudomásul veszi" [135], A konformizmust segítette a sok külső jobboldali egyesület, elsősorban a MONE konformizmusa, amelynek tagsága gyakran nyomást gyakorolt az egyetemre elvi kérdésekben. Az egyetemi orvoskarok társadalmi meghatározottsága, társadalomszemlélete ezen alapvető szempontok figyelembevételével érthető csak meg. A kor problémáját — akár a többi uralkodó osztállyal összefonódott és attól függő intézmény — az egyetem se állta. Az általános jobbra sodródásban az egyes egyetemi orvoskarok azonban különféleképp viselkednek és ellenállásuk, ill. konformizálódásuk módja is különböző. A szegedi és pécsi egyetemek orvoskarai tudták leginkább átmenteni az új viszonyok közé a régi hagyományaikat. Debrecen mintegy közbülső helyet foglalt el; a legnagyobb volt a társadalmi rend külső-belső nyomása Budapesten; ez a Kar lesz a kurzus legstandardabb jobboldali eleme — de mint látjuk —