Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Vörös László: Adatok a Horthy-korszak egyetemi orvosainak társadalomszemléletéről és társadalmi meghatározottságáról

sajnos a professzorok állnak elő jó példával, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a legbiztosabb úton járunk az egyetem teljes szétzüllesztésében. Mert hiába hirdetünk előadásokat, hiába hangsúlyozzuk, hogy a klinikák változatlanul működnek (ami különben nem igaz), ha közben egyik teherautót a másik után látták fordulni a legfelsőbb rétegek személyi és dologi terheivel roskadásig megrakva. Ha ez így folyik, nem az oroszok fogják tönkretenni az egyetemet, hanem mi magunk. Mindezeket kötelességemnek tartottam megírni, annak ellenére, hogy az utóbbi napokban meggyőződtem arról, hogy semmin sem tudok változtatni. Első perctől vallott álláspontomat, hogy ti. az egyetem érintetlenül álljon a helyén, majdnem egyhangúlag szavazták le. Azóta nincs mit várnom" [112]. Debrecenben az egyetemi tanárok 80%-a megfutamodott [113]. Budapesten 1944. október 29-én az oktatás részleges szüneteltetését rendelik el. Az 1944. november 21-i Kari ülésen az orvoskari dékán ismerteti az egyetemi tanács döntését: „Tanács úgy határozott, hogy még esetleges megszállás alatt is, az Egyetem és a Tanács Budapesten marad" [114]. Ugyanezen az ülésen hangzik el, hogy „... a tanári Kar annakidején úgy nyilatkozott, hogy nem kíván az egyetem székhelyéről távozni" [115]. Csilléryék azonban elérik, hogy a hallgatók egy része Németországba meneküljön, az exponált egyetemi tanárok Budapestről is nyugatra távoznak. A Kar hivatalos véleménye azonban e tendenciákkal szemben áll. Pl. nem akarják kiszolgáltatni Csilléryéknek, a Németországba távozó hallgatók szigorlati könyveit. A kiürítési rendeletet — amely a klinikák teljes kiürítését határozza el - egy korábbi részleges budai átköltöztetési rendelkezésre való hivatkozással elszabotálni igyekeznek [110]. A Budapesti Egyetem Tanácsának a hallgatók németországi elhurcolása elleni állásfoglalására, kiürítésellenes magatartására, a fejétvesztett nyilas vezetők a terror és a mocskolódás hangján reagálnak. Rajniss Ferenc „vallás és közoktatásügyi miniszter" 1.944. december 3-án Mauritz Béla prorektor levelére a következő — tipikusnak mondható — választ adja: „Ha az a szellem, melyet a Prorektor Űr felterjesztésében kifejezett, nem tud számolni Magyarország követelményeivel, s kifeje-