Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Vörös László: Adatok a Horthy-korszak egyetemi orvosainak társadalomszemléletéről és társadalmi meghatározottságáról

teszi Ádámot, sőt közel 2 évig akadályozni tudja azt is, hogy a kari üléseken Ádám megjelenhessen. Az autonómia kérdésében kiéleződött ellentétek gazdaságilag és az uralkodó osztályhoz fűződő kötelékek lazulásával sújtják a pesti orvoskart. Az 1928. szeptember 25-i kari ülésen az előállott helyzetet Grósz Emil a következőképpen jellemzi: „Aki egyetemünk és fakultásunk sorsát szívén viseli — s ezek elsősorban mi vagyunk egyetemi tanárok — aggodalommal látjuk, hogy ősi egyetemünk, hogy ne használjunk más jellemzést árnyékba került. Ennek külső okai is vannak, de mi magunk is hibásak vagyunk. Túlságosan a splendid isolation szerepére vállalkoztunk..." (Kiemelés az eredeti jegyzőkönyvben). A Kari közérzet tehát megváltozik. Az autonómia kérdése az újonnan előállott viszonyok miatt veszít jelentőségéből. A bekövetkezett gazdasági válság, majd a Hóman Bálint alatti egyre inkább félfasiszta színezetet öltő művelődéspolitika a további ellenállást lényegében lehetetlenné teszi. A Karok az autonómia alapján már csak 1944. őszén kísérelik meg — pozitívan és eredményesen — az ellenállást, a katonai kiürítési rendelkezések, az egyetemek evakuálása ellen. Amilyen fényétvesztett és dicstelen a Kar 1920-as években autonómiáért folytatott harca olyan esetekben, amikor a központi kormányzat a Karnál egy árnyalattal kevésbé szélsőséges jobboldali álláspontot mutat; amennyire érthető az egyetem védekezése a hatalmi pozícióból beszélő művelődési kormányzattal szemben, annyira dicséretre méltó, hogy a nagy történeti sorsfordulat idején egyes karok az autonómia korlátozott jogával élve, nemet mondtak az egyetemek nyugatra hurcolásának (kolozsvári, szegedi, pécsi, budapesti egyetem) [111]. A debreceni Karban elsősorban Sántha Kálmán harcol az evakuálás ellen. Itt a helyzet lényegesen rosszabb. Ez Csilléry András, a fasiszta orvosvezér és kormánybiztos fő működési területe. A debreceni Karban az 1944/45-ös tanévben ő a dékán is.Hankis a rektor, szintén menekülésre hívja fel az egyetemet. Sántha Kálmán Hankis Jánoshoz 1944. október 3-án intézett levelében a következőképpen jellemzi a debreceni helyzetet: „Ahogy az eseményeket figyelem, ahogy a szinte patkányszerű menekülést nézem, melyben 18' 275