Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Kótay Pál: Pápai Páriz Ferenc drezdai útja (1672)

fejedelem egyik belső udvari embere — a hamburgi származású Lüiken Miklós — fényes ebéden látta őket vendégül, a kastély egyik magas tornyának termében. „Item cubicularius Electoris Nicolaus Lüiken Hamburgens, splendido convivio nos excipit in excelsia quadam turri arcis." Miután az udvarmester engedélyét elnyerték, július 27-én meglátogatják a fejedelem egyedülálló, páratlan szépségű Technophilaciáját. „•.• 27 julii Technophilacia incomparabila (Gunstkammer) Electoris visitavimus, primum venia ab Aulae Magistro impetrata"... A kincsestárt, a Kunstkammert, amit „Gunstkammer"-nek ír, a XVI. században a fejedelmi család tagjain kívül csupán uralkodók és igen magas állású állami személyiségek — a fejedelem személyes vendégei — tekinthették meg. Nincs is ebből az időből a kincstárnak olyan leírása, amelyet utazó író, vagy polgár tolla jegyzett volna fel. Csak a XVII. század elejétől volt lehetséges — „különleges elővigyázatossági feltételek és rendszabályok betartása mellett" — nem fejedelmi vérből származó látogatóknak 4—6 arany fejében a gyűjteményt hivatalos vezetéssel megtekinteni. Páriz és útitársa látogatásának idején a kincstár felügyelője, — amint akkor nevezték inspectera — Tobias Beutel csillagász, matematikus és térképész, akinek 1658. június 21-i keltezéssel fennmaradt szerződtetés! okmánya igen érdekes adatokat tartalmaz. Eszerint a kincsek felügyelete és gondozása a felügyelő kötelessége, akinek e célra két műszerész áll segítségére. Az inspector a rábízott kulcsokat csak a választófejedelemnek, az udvari főmarsallnak, vagy az udvarmesternek adhatta át, akiknek közvetlen alárendeltje volt. Az udvarmester rendelkezéseinek feltétlen engedelmességgel tartozott, s ennek engedélye nélkül semmiféle változtatást nem végezhetett a kincstárban, s oda idegent nem engedhetett be. A szerződésben megállapított jövedelem igen csekély, abból megélni nem tudott. Emiatt borravalókra (Trinkgelder) volt utalva, s érdeke volt, hogy a kincstárnak minél több látogatója legyen. A látogatási díjakból az inspector két ötödöt kapott, míg a többi három ötödöt a műszerészek kapták, akiknek jövedelme az övénél is sokkal nyomorúságosabb volt. A látogatási engedélyt azonban nem az inspector, hanem felettese, az udvarmester adta. Ennek vigyáznia kellett, nehogy túl nagyszámú