Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Kótay Pál: Pápai Páriz Ferenc drezdai útja (1672)

közönséges csöcseléket" (így nevezi az okmány a polgárt) engedjenek be. A korabeli vendégkönyvek adatai szerint a kincsestár látogatottsága igen különböző volt. 1084-ben pl. a világ minden részéből kereken 800 látogatót említenek, a többi években lényegesen kevesebbet. Előfordult, hogy a fejedelem — ha neki a látogatók nem tetszettek — a kincstárat időnként teljesen bezáratta. Mivel így a felügyelő jövedelme nagyon megcsappant, a régi írások között gyakran találunk kérvényeket, amelyek a látogatás újból megengedéséért esedeznek. A történelmi fejlődés kényszerítő hatása alatt a XVII. században a fejedelemnek fokozott mértékben kell a kincstár mutogatásával hatalmát és gazdagságát bizonyítani. A kapuk így megnyílnak nemcsak a nemesek, hanem a polgár, de főként a „jómegjelenésű külföldi utazók" számára is, akikről feltételezte, hogy a szász választófejedelem hatalmának és gazdagságának hírét messze földre elviszik. Ebből az időből számos útleírás igazolja, hogy Európa leggazdagabb kincsgyűjteményének tulajdonosa az „Elector Saxoniae" volt. Az első, nem fejedelmi vérből származó ismertetés Paul Hentzner sziléziai jogtudósé, aki 1000 nyarán jár Drezdában. A XVII. században az útleírások száma egyre nő. Anton Weck 1080-ban megjelent Dresdener Chronik-ja így ír: „Mindent összevetve a kincstár olyan nagyméretű, remekművekben és ritkaságokban annyira gazdag, hogy azt inkább csak csodálni, mint leírni, vagy akár alaposan áttekinteni lehetne. Hatalmas uralkodók és államférfiak, okos és nagy műveltségű utazók megcsodálták már és elismerik, hogy ehhez hasonló sem Németországban, sem más külföldi császárságban, királyságban vagy egyéb országban sehol sem található" Nyolc évvel azelőtt, 1672-ben jár arra Pápai Páriz Ferenc. Látogatását megelőző évből 1671-ből származik a gyűjtemény pontos leltára. Eszerint csak az utóbbi 16 évben (1656—71-ig) több mint ezer értékes műtárggyal és más drágasággal gyarapodott a gyűjtemény. Ennek ellenére a XVII. század közepén az még nem a mai értelemben vett tudományos vagy művészeti múzeum, hanem túlnyomó részt furcsa különlegességek és ritkaságok tarka tárháza. Páriz látogatása idején Szászországban II. János György a választófejedelem. Alakja, egyénisége nem sokban különbözik elődeitől. 2 Orvostörténeti Könyvtár közi. 17