Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Bartucz Lajos: Anthropologiai és személyazonossági vizsgálatok Semmelweis csontvázán

31/28 Sagittális occipitalis jelző: 88,40 31/28 Sagittális occipitalis jelző: 84,30 31/1 Sagittális felsőpikkely jelző: 97,33 28/1 d) Arckoponya indexei 47 /45 Egészarc jelző: 48/45 Felső arc jelző: 52/51 Orbita- jelző: 50/44 Interorbitalis jelző: 54/55 Orr-jelző: 61/60 Maxillo-alveolaris jelző: 63/62 Szájpad jelző: 66/65 Állkapocs szélességi jelző: 71/70 Állkapocság jelző: 45/8 Tranversalis cranio-facialis jelző: 9/43 Fronto-biorbitalis jelző: 9/45 Jugo-frontalis jelző: 66/45 Jugo-mandibularis jelző 57/57/1 Transveralis orrcsonti jelző: 84,40 (euryprosop) 48,92 (euryen) 77,27 (mesokonch) 22,86 48,08 (mesorrhin) 114,29 (mesuranisch) 77,78 (leptostaphylin) 77,10 44,44 94,00 91,82 71,63 71,63 73,68 IX, Semmelweis termete és testarányai Feltűnő, hogy a Semmelweisről megjelent hatalmas irodalom alig foglalkozott testalkatával, somatológiai jellegeivel. Scheuthauer tanár „Semmelweis Ignácz tanár holt testének vizsgálata"-tol írt cikkében (Orvosi hetilap, 1865. 48. sz.) csupán a boncolási jegyzőkönyv gyér adatait említi, melyek szerint: „A test közép nagyságú, jól táplált, halvány sárgás, hátán és a végtagok oldalain violaszerü hullafoltokkal borított. A hajzat szürke, a láta szűk. A nyak vastag, a mellkas domború... A koponyaboltozat tömött, vastag falu". A legtöbb adatot még Dr, Domány Imre (1958) közölte, aki idézte Schaff er professzor véleményét, mely szerint Semmelweis „alkatilag piknikus, de lelkileg keverék volt... a cycloid testi és a túlnyomóan schizoid lelki alkat között." Ugyancsak ő közölte Semmelweis két