Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Bartucz Lajos: Anthropologiai és személyazonossági vizsgálatok Semmelweis csontvázán

német hallgatójának leírását, kik szerint: „Inkább közepes termetű, széles vállú erős alkatú ember, kerek orcáin kissé kiálló arccsontokkal, homloka magas, haja korához képest kissé gyér, feltűnően húsos, de ügyes keze van." Még kevesebbet mond Bókay Árpád (1912) gyermekkori emléke, mely szerint: „aki csak egyszer is találkozott vele, nem felejtheti el azt a ritka erős boltozata homlokot, mely alatt a mélyen ülő melancholias kifejezésű szempár majdnem ellentétben látszott lenni Semmelweis élénk gesztusu mozgásával és a szokottnál hangosabb beszédességével. ' ' Ezen adatokat részben igazolják, részben kiegészítik a csontváz anthropológiai jellegei. Ezeket az előzőekben már részletesen tárgyaltuk, azért itt csak az általános testalak szempontjából fontosabb jellegeket emelem ki. Foglalkozzunk mindenek előtt röviden a valószínű életbéli testmagassággal. Manouvrier sémája szerint, mely az összes hosszú csontokat figyelembe veszi, 164,07 cm középértéket kapunk. Ezzel szemben a Pearson—Lee-módszer e. és /. formulája szerint, amely csupán a femur és tibia hosszméreteire támaszkodik, Semmelweis valószínű életbéli testmagassága 165,27 cm, illetve 165,26 cm-nek határozható meg. E különbség oka abban rejlik, hogy Semmelweis felkarja relatíve rövid, alkarja relatíve hosszú, femurja közepes, tibiája és fibulája relatíve hosszú. Ezért a legvalószínűbb értéket a femur szolgáltatja, mely szerint Semmelweis a középtermetűek csoportjában foglalt helyet, s az átlagos emberi középtestmagasságot (165) csak igen kis mértékben múlta felül. Ezt igazolja Breitinger sémája is (Martin—Saller, 1957), melynek alapján 166 cm átlagos testmagasságot kapunk. Az egyes végtagokat egymáshoz viszonyítva a humero-radialis index értéke 74,6—76,1 brachy-mesatikerk, azaz közepes alkatról tanúskodik. Az alsó és felső végtag egymáshoz való viszonyát feltüntető intermembralis index (69,6) viszont a svábok, alemannok, bajuvárok adataival egyezik (Martin, 1928). Ugyanezt tanúsítja a femoro-humeralis index (71,7) és a tibia-radialis index (65,5) nagysága is. A törzs hosszúsági, illetve magassági fejlettségét, így különösen az oly fontos ülőmagasságot, a csigolyák méreteinek hiányában, nem vizsgálhattuk. A csigolyatestek és a keresztcsont összehasonlí-