Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

Grynaeus Tamás: Összehasonlító és aetiopathogenetikai vizsgálatok a fossilis és recens hyperostosisok körében

A határok megállapítása után a sella üregét az oldalsó határra többnyire merőleges síkig (figyelembe kell ui. venni, hogy a dorsum sellae nincs-e befűződve, s hogy a sella-üreg elülső falának szélei függőlegesen haladnak-e, s a modellálást ezek szerint végezni) plasztilinnel kitöltöttük, majd ennek térfogatát meghatároztuk. Az e célra szolgáló egyszerű eszköz az 1. ábrán látható. A sellát kitöltő plasztilin darabot simára gömbölygetve a vízzel a jelig töltött A. edénybe tettük, majd a vele sodródott légbuborékok eltávolítása után a meniscus alsó szélét a tuberculin-fecskendő segítségével ismét a jelhez állítottuk be. A fecskendőn leolvasott érték adja a sella volumenét (három mérés átlagértékét fogadtuk el). (Ez az eljárás Kadanofféval azonos, Diliétől csak annyiban különbözik, hogy ő a sella oldalfalait kívülről építette fel először plasztilinnel, majd az így kapott üreget töltötte ki képlékeny glicerinzselatinnal.) Az oldalsó határ, s méginkább az oldalsó határoló felszínek megállapítása sokszor erősen szubjektív, azonban mégis, mint Dili írja. [31], azonos technikával nyert adatok egymás között összehasonlíthatók, és tükrözik a physiologiás-pathologiás változásokat. Ezért esett választásunk ezekre az aránylag egyszerű módszerekre. Meg- előzőleg azonban a foramen magnumon bevezetett cystoscop segítségével tájékoztató vizsgálatot végeztünk. Az irodalomban talált normális sella-méretek (felső sor: átlagértékek, alsó sor: szélső értékek): Dili átlagértékei tehát lényegében megegyeznek Kadanoff átlagértékeivel. Megjegyzendő azonban, hogy Dili prosecturai holttesteken végezte méréseit. E betegek javarésze carcinoma vagy cardiovas/. ábra