Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

Hatos Géza: Teleki László halálának körülményei

vagy nem? (általános felkiáltás nem lehet!)". A szólásra emelkedett Deák Ferenc így szólt: „Egyszerűen bevallom, hogy én nem vagyok azon kedélyállapotban, hogy ezen súlyos csapás után bármely tanácskozásban részt vehessek" (Pesti Napló 1861. 12. éf. május 9.). A fentebb érzékeltetett hangulatban azonban egészen természetes, hogy keresni kezdték Teleki halálának okát is. A május 10-én megtartott budavárosi közgyűlésen, amelyet Teleki László emlékének szenteltek, Kammermayer Károly főjegyző', aki a jegyzőkönyvet aláírta, annak tanúsága szerint kifejtette „Teleky végzetteljes kimultának indokát egy nem sejthető titok sűrű leple födi el előttünk, melyet a jövő fog felderíteni..." (Pesti Napló 12. éfv. 1861. V. 17.), Amikor a főjegyző titokról beszélt nem volt egyedül. Az emigrációs körökben is feltámadt a gyanú, csakhogy sokkal élesebben és pontosan, határozottan megfogalmazva. Teleki hazatérése utáni eléggé dúlt és ideges lelki állapota ismert volt, úgy külföldön mint idehaza, azonban igen sok körülmény arra mutatott, hogy az öngyilkosságról elterjesztett hír vitatható és nem az egyedüli lehetséges. Jósika Kossuth-hoz írott 1861. május 9-én kelt levelében így ír, rámutatva — egyébről még nem értesült — a lélektani ellenérvekre: „Hiszed a te t. barátom, hogy Teleki épen azon napnak hajnalán ölte volna meg magát, melynek folytában a Deák Ferencz tudományára nézve hatni akart, s az által magát előttünk az emigratio előtt is mint változhatatlan elvűként kitüntetni. Én nem hiszem! Meggyilkolták" „Az én szemeim előtt egy ily öngyilkosság lehetetlennek tűnik." Majd így folytatja. „Én írtam az otthoniaknak, s figyelmeztettem őket, hogy ez nagy dolog, s hogy itt a legkérlelhetetlenebb szigor a vizsgálatban becsület kérdése." (OL. Kgy. L 3732). Pár nappal később Jósika részére megjöttek az otthoni levelek, szám szerint 5. Jósika ezeket gondos elemzésnek vetette alá és az ennek alapján összegezett véleményét május 14-én Kossuth-hoz írott levelében foglalta össze: „Hogy Teleki halálának körülményei gyanúsak, s már az hogy Teleki Gyula őt 11 — 12 között éjjel írva találta asztalánál s' hogy Teleki Deák Ferencznek asztalán heverő indítványára jegyzeteket tett, hogy jobb kezének hüvelykét mellény zsebébe találták, arcának kifejezéséből egészen nyugodtnak találták, hogy rokonai és barátai közül senkinek sem írt, s végre, hogy minden