Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)
Grynaeus Tamás: Összehasonlító és aetiopathogenetikai vizsgálatok a fossilis és recens hyperostosisok körében
I. csoport diétájában 50 mg/die/patkány methylthiouracylt (Basethyrin, MTU) kevertünk. II. csoport állatain 100 g-os korukban thyreoidektomiát hajtottunk végre. III. csoport a kezeletlen, kontrollállatok. Mindegyik csoportból 3, 4, 5, 6, 10, 11 és 12 hét elteltével 3—3, a kontrollokból 1—1 állatot dolgoztunk fel. Az aetherrel túlaltatott állatok testsúlyát és hypophysisének súlyát (utóbbit torziós mérlegen) lemértük, majd a lágyrészektől nagyjából megtisztított koponyát, bal humerust és bal scapulát 5%-os papain oldatban, 00°C-os thermostatban, 24 h-n át maceráltuk [113]. Eztán a csontokat gyenge vízsugár alatt lemostuk, szárítottuk. Az egyes csontok súlyát analitikai mérlegen lemértük (a calvariumot és a mandibulát külön-külön). Az egyes mérési eredményeket 100 g testsúlyra számítottuk át, ebből az egy-egy csoportból egy időpontban feldolgozott egyes csontok átlagsúlyát számítottuk ki. A számszerű értékeket táblázatban összeállítva grafikusan ábrázoltuk. B) 219 g átlagsúlyú, 31 db állat 50 gamma/die/patkány somatotrop-hormont (STH; Somacton, Ferring AB Malmö) kapott subcutan injectiókban. 2, 3, 4 és 6 heti kezelés után 2—2 kezeletlen kontrollállattal együtt dolgoztuk fel őket, a fentebb leírt módon. IV. Eredmények 1. Hyperostosisok felosztása 109 vizsgált koponya közül 4 gyermekkoponya volt; 105 válogatott felnőtt koponya közül hyperostotikusnak bizonyult 55 az alábbi (több-kevesebb önkényességgel válaszválasztott) kritériumok alapján: (a) magas calvariumsúly általában 580 gr felett; (b) átlag 5 mm feletti falvastagság legalább a vizsgált csontok valamelyikén. Salmi [111] kritériumát nem használhattuk. Ő röntgenfelvételeken a 10 mm-es és afeletti falvastagságot veszi hyperostotikusnak. Nem adja azonban meg a fókusz-film távolságot, s így a nagyítás foka nem számítható ki. Figyelembe kell venni azt is, hogy oldalirányú felvételen a fentebb már említett szabályszerűen vastagabb helyek — varratok környéke, sulcus sagittalis pereme stb. — a belevetülnek a képbe. Vizsgálataink során viszont ezeket a helyeket
