Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

Grynaeus Tamás: Összehasonlító és aetiopathogenetikai vizsgálatok a fossilis és recens hyperostosisok körében

tudatosan kihagytuk a mérésekből (vö. a 46. old. kritikai megjegyzéseivel) . Megfordítva: nem tekintettük hyperostotikusnak azokat a koponyákat, amelyeknek calvarium-súlya nem volt magas,amelyeken nem találtam kiugróan magas vastagsági értékeket, amelyeken a koponya egyes részeinek vastagsága egymás között nem különbözött lényegesen, ahol a tabula interna és externa külleme nem tért el a normális koponyákétól, s végül ahol a koponyacsontok vastagsága általában 5 mm alatt volt. A hyperostotikus koponyákat Moore ismert felosztása [91] szerint csoportosítottuk (V. táblázat): HFI = hyperostosis frontalis interna gyakorisága (Moore) : 1,44% HCD vagy HCG = hyperostosis cranii diffusa, generalisata gyakorisága : 0,60% HFP = hyperostosis frontó-parietalis gyakorisága : 0,30% NF = nebula frontalis gyakorisága : 1,14% E két utóbbi kategóriába tartozó koponyát nem találtam, ellenben kénytelen voltam — igaz, hogy csak egy-egy koponya miatt — két újabb csoportot képezni: HPO = hyperostosis parieto—occipitalis HP = hyperostosis parietalis, azzal a megjegyzéssel, hogy az osztályozásnak inkább csak a jobb áttekinthetőség szempontjából van jelentősége, mert a HFP-t csak a HCG kezdeti szakaszának, ill. az említett Moore-féle csoportokat (s nyilván az általam említett kettőt is) ugyanazon betegség különböző lokalizációjú formáinak tartják, ezért is beszélnek [24] összefoglalólag hyperostosis craniiröh HFI-t csak két férfi koponyán találtam. Ennek oka talán az, hogy a vizsgált koponyák között aránylag kisebb volt a női koponyák száma. A HFP sokkal gyakoribb volt. Ezeknél jellemző módon, a falcsontoknak csak a vertex területére eső része, néha hátrafelé keskenyedve, kb. a sutura coronaria és a linea temporalis metszéspontjai, valamint a lambda pont közötti terület vastagodik meg, a csont