Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Hatvani István mint orvosvegyész

Hatvani Istvánt tehát teljes joggal tekintjük a kémiai oktatás kiszélesítőjének, elmélyítenek, a kísérleti oktatás egyik legjelentőtősebb hazai úttörőjének. 5. Hatvani kémiai munkásságának hatása Hatvani kémiai oktató munkájának hasznosságára utal az is, hogy egykori tanítványai közül sokan jegyezték el magukat később a természettudományokkal, több orvos, tanár, mérnök emlékezett később szeretettel és tisztelettel arra, akitől az alapvetést megkapták. Kérdés azonban, hogy az előbbiekben részletesen tárgyalt kémiai munkájának is volt-e hatása, gyakorolt-e befolyást a magyar vegyészet fejlődésére. Ennek a kérdésnek eldöntésében segítséget ad Hatvani könyvének az a példánya, amelyet ő maga köttetett be, s a könyv elé befűzött tiszta lapra vezette rá az Alma Maternek szóló dedikálást. Ugyanennek a kötetnek a végén levő tiszta lapok egyikére ugyancsak a XVIII. században latinnyelvű, bejegyzés került, amelyet azonban később egy másik kéz csaknem teljesen olvashatatlanná húzott át, annyit azonban megjegyzett, hogy az áthúzott részt az Allgemeine deutsche Bibliothek 36. kötetében meg lehet találni. Az idézett helyet kikeresve Hatvani könyvének elég részletes ismertetését találjuk meg. Könnyen megállapíthatjuk azonban azt is, hogy a magát meg nem nevező bíráló nem volt jó véleménnyel erről a könyvről. Minthogy azonban abban az időben nem volt olyan magyar kémiai munka, amelyet egyáltalában megemlítettek volna, még ez a „figyelem" is igen nagy eredménynek számít. Érdemes azonban a bántó hangú kritikát közelebbről is megfigyelni (15). A bíráló a könyv címének teljes idézése után ezt írja: „A hoszszadalmas cím azt gyaníttatta, hogy a könyv belseje sem lehet jobb, a könyv felnyitása után ezt a gyanúnkat, sajnos bizonyítva láttuk". Súlyos szavak ezek, látszik belőle szerzőjük elfogultsága is. Különösen megmutatkozik ez akkor, amikor Hatvani szavait hosszan idézi arra vonatkozóan, hogy mi mindennel foglalkozott addig, s így teszi fel ezután a kérdést: „Miért rándult akkor ki a kémia területére?". Hogy az ismeretlen bíráló mennyire nem kívánt tárgyilagos