Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Hatvani István mint orvosvegyész

tudományt elválasztani egymástól nem lehet. Hatvani azonban sokkal többet, sokkal alaposabban tanított ebből a tudományból. Bár pontosan nem tudjuk Hatvani kémiai előadásainak felépítését, jó tájékoztatást kapunk az oktatás alaposságára vonatkozóan az előbb említett, a sókról szóló értekezéséből, amely — a szerző állítása szerint — az általa előadott anyag egy része („... hogy új munkát ne vállaljak, csak azoknak a fizikai előadásaimnak egyik részét mutatom be, amelyeket 18 éve tartok"). Különösen akkor látjuk Hatvani kémiaoktatásának súlyát, ha összehasonlítjuk az általa előadott anyagot az akkor többé-kevésbé hivatalos tankönyvként alkalmazott Winkler-féle munka megfelelő részével. A szövegek összevetése után nem könnyű megérteni, miért szerénykedik Hatvani az ő könyvével, mondván „szinte semmi újat nem mondok el". Valószínűleg azt akarta elérni ezzel, hogy a kollégium belső ügyeibe beleszólással rendelkező, de hozzá nem értő egyházi és világi személyek ne kifogásolhassák, hogy a régebben tanított anyagnál sokkal többet ad tanítványainak. Hatvani fizikai és egyben kémiai előadásairól szólva ki kell emelnünk a leglényegesebbet, azt, hogy kísérleti alapon tanított. A Hatvani-féle kísérletek olyan híresekké lettek, hogy egész legendakör alakult ki köröttük. Egészen ritkán maradt el a demonstráció, például 1752. december 2-án, amikor a tanteremben uralkodó hideg megakadályozta a tanárt az experimentálásban. Hatvani fizikai eszközeit Debrecenben nagyértékű muzeális tárgyként kezelik (30), sokat írtak az általa végzett fizikai kísérletekről is. Csaknem mindenki elfelejtette azonban azt, hogy Hatvani óráin kémiai kísérletek is folytak. Diósadi Elekes talált Hatvani receptjei között egy 1777-ből származót, amelyen „pro experimentis physicis" jelzéssel a kollégium számlájára sósavat, kénsavat, salétromsavat rendelt (25). Arany János természetesnek találta száz évvel ezelőtt, hogy a híres kísérletek között kémiaiak is szerepeltek, elbeszélő költeményében egy részlet legalább is erre utal: „Itt serpenyő, ott szerteszéjjel Kisebb nagyobb szelence tégely, Üvegcső, lombik és retorta, Tán a — majd megmondtam ki hordta" (Hatvani).