Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek II. rész

A' Dajkának állapottyát a* mi illeti, mindeneknek végére mentem, mellyeket Excellentiád parantsolni méltóztatott. Az ő gyermeke meg holt nem sokára szülése után, az erőtlenség miatt, és abbul következő más nyavalya miatt, mivel 24 óráig vajúdott vélle az Anya, A' Gyermek, kit most szoptat, nagy, kövér, és tsendes gyermek: a* mint szemeimmel magam láttam: ez ugyan elég próbája annak, hogy az ő teje jo: de más­ként is meg próbáltam, ha a' teje nem savanyu é, vagy nem keserű é; úgymint a' szolgálom szemébe a' mellyébül, és nem tsipte a' szemét: holott a' savanyu, vagy keserű tej tsipni szokta. Szine a' tejének fejér, nem sárgás; mert ha sárgás, akkor epe sár van a' vérbe és tejbe ele­gyedve; és igy keserű lenne a' téj. Elég feles, vagy elég kövér a' teje, mert a' körmömre tseppentettem a* tejébüí és nem lapult, vagy nem terült el, mint a* viz szokott, és a' nagyon vizes tej szokott. Jó hát a' teje ezen Dajkának: de meg ezután jobb lessz, ha Váradon jobb nemű eledellel él, mint most, mert a' férje, szegény sorsú ember. Innét a' Dajka is nem tzifra, de tisztességes ruhája van: nem indulatos, senem részeges, erköltséről is semmi roszszat rolla nem tudok, tudakozódásom után is. Alázatosan a' midőn tisztelem a' Méltóságos Grof, Királyi Commissa­rius, fő Ispány, és Cancellarius Kegyelmes Urunkat, és magamat favo­riban ő Excellentiájának ajánlanám: kívánom, sőt óhajtom, hogy az Ur Isten az ő láthatatlan karja által tegye által a' várt áldott orán Excel­lentiádat szerentsésen; a' ki vagyok a* Méltóságos és Kegyelmes Aszszony nak alázatos szolgája d. 24. Jan. 1787. Debretzenben Milesz Josef M. Dr. mk. (Az eredeti a Telekiek marosvásárhelyi levéltárában.) 1788. június 15. Debrecen. Milesz József, Teleki Sámuelnéhez. Méltóságos Kegyelmes Aszszonyom ! Méltóztatott a' Méltóságos Aszszony a' Dajkának hűséges szolgá­lattyárol irott Bizonyság levelet nékem meg küldeni: azt néki haza jövetelekor kezébe adtam. Ő valójában áldja a' Méltóságos Aszszonyt véle közlött jó téteményeiért, hogy néki nem tsak elégséges uti költséget, hanem még fizetésen felül, egész öltöző színes és fejér ruhákat is bőven adni méltóztatott. Én hallván meg a* mult tavaszszal, hogy a' Méltóságos Cacelíarius Ur ő Excellentiája szándékozik Erdélybe, jószágainak meg nézésére: 10* 147

Next

/
Oldalképek
Tartalom