Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Kőhegyi Mihály: Adatok Homokmégy egészségügyének történetéhez

mondja, hogy Homokmeegh-i János fia Gál leányát Zsuzsannát férjhez adja Zedori János fia Andráshoz. Ugyanakkor Gál a női nemnek kijáró részt Homokmeegh, Palkwth, Besenew helyeken levő birtokaiból kiadja. Az egyességről a kalocsai káptalan örökvalló levelet készített 1423-ban [71 ]. 1444-ben Sarmegh szomszédjaként szerepel Homokmegh [72]. 1461-ben Barnabás de Meegh soltszéki nemest említik az okmányok [73]. Ugyanebből az évből két igen érdekes, orvostörténetüeg fontos adatunk van a község egészségügyéről. 1461. augusztus 30-án Georgius Magnus de villa Meegy vallotta eskü alatt, hogy előbb negyednapos láz gyötörte két teljes éven át, majd gyomrából vér folyt, felső teste megdagadt és felfúvódott. A kor vallásos felfogásának megfelelően a beteg Kapisztrán Szent János közbenjárásának tulajdonítja gyógyulását. A leírt kóreset egymástól független, vagy csak laza összefüggésben levő betegségre mutat. A negyednapos láz általában maláriával szokott együtt járni. A felsőtest megdagadása és felfúvódása, mely a mellkasi nagy erekben felgyülemlett víz következménye, a tüdőrák egyik jelensége. Ez esetben a gyógyulás csak átmeneti jobbulás lehetett. Ugyancsak 1461-ben vallotta eskü alatt Elisabeth relicta Michaelis de Meegy, hogy négy éven át láz gyötörte, felfúvódott és megfeketedett. Emiatt nem mert az emberek közé menni, mert azt mondták ördögi képpé változott [74]. A „megfeketedés" (szederjes szín) szívbetegeken gyakori [75 ]. 1477-ben Chere Tamás de Meegh tanúskodott bizonyos ügyben ötven nemessel egyetemben [76 ]. A Borovszky-féle megyei monográfia csak 1505-ből ismerte első előfordulását [77 ], pedig az 1477es oklevél adata szerint jelentősebb hely lehetett, hiszen nemes is lakott itt. Erősíti ezt egy 1509-ből keltezett okmány, mely Ladislaus Balassa de Homok Megh-ről, mint a fehérmegyei solti szék szolgabírájáról beszél [78]. Nem akarjuk részletesen felsorolni a XV. századi és XVI. század eleji adatokat. Talán ennyi is elegendő annak bizonyítására, hogy a XV. század első évtizedeitől kezdve létezett már Homokmégy. Az okmányokból ismert nevek, de a terület egészének története is azt bizonyítja, hogy lakossága magyar volt. Kalocsán, a magyar egyházi szervezet egyik legrégibb és leg-